Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1966-1967 (HU-ELTEL 1.a.27-29.)

Ezeket a feltétlenül helyes, célravezető irányelveket azonban jórészt nemigen tartják be. Bár a különböző szaktárgyiakra vonatkozó, különböző szerzőktől származó müveket nyilvánvalóan nem lehet uniformizálni, a köztük megnyilvánuló nagy különbségek mégis feltűnőek, s a teljes tudományos apparátus, nagyméretű fejtegetésektől az egyszerű kompendiumokig minden árnyalatot tükröznek.,E kérdéssel szorosan kapcsolatosak egyrészt a tankönyvek és jegyzetek tanulhatósága, didaktikai értéke közti jelentős különbségek, másrészt a terjedelem közti igen számottevő eltérések. Bár az alacsony tudományos szintű, gyorsan vagy nem kellő szaktudással öszszeállitott jegyzetek káros volta kétségtelen nálunk inkább mégis a másik véglet, a nagy terjedelmű, hallgatók számára nehézkesen megirt, inkább tudományos érte'kezés jellegű müvek okoznak nagyobb gon dot, főként az esti- levelező oktatásban. Nem ritka' a heti 1 óra anyagát 15 iv körüli terjedelemben tárgyaló jegyzet vagy tankönyv

i

sem, A Hajdu-féle "A magyar nyelv finnugor alapjai" cimü, kéziratban már elkészült tankönyv például egészen kivételesen magas szinf

vonalú, korszerű teljesitmény a maga szaktudományos területén, de az esti-levelező hallgatók, sőt a nappaliak sem fogják megérteni. Pedig hogy efféle tárgyról is lehet didaktikusán Írni, azt a Telegdi-féle "Bevezetés a nyelvtudományba" cimü jegyzet igen szépen mutatja.

Mindennél nagyobb nehézséget okoz, hogy egyrészt az előadások, másrészt a hozzájuk kapcsolódó jegyzetek és tankönyvek viszonya nincs elvileg-módszertanilag meghatározva. Ez utóbbiak imént tárgyalt igen eltérő jellegének ez a körülmény is egyik fő oka: az egyik szerző a tankönyben mondja el azokat a vonatkozásov

kát, amiket a másik az előadásra, illetőleg a szemináriumi munkára biz, és fordítva. Nem egy példa volt nálunk is a közelmúltban