Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1965-1966 (HU-ELTEL 1.a.25-26.)

1966.07.27 - Nagy Károly rektor beköszöntője

-* 2 ~

firenzei és a római egyetemen tartott előadásokat, majd 1950-ben a cataniai egyetemen az olasz irodalomtörténet nyilvános rendes tanára lett. 1953-ban nyerte el az egyik legrégibb és legkiválóbb olasz egyetem, a padovai egyetem olasz irodalomtörténeti katedráját, s azóta is ott tanit. .

Tudományos munkásságára pisai mesterei mellett nagy hatással volt firenzei működése alatt Michele Barbi rcndkivül komoly filológiai iskolája. Munkásságában mindig arra törekszik, hogy a rigorózus szövegkritikát és az erudiciót a költői és esztétikai tények fényével világítsa meg, s hogy a történelmi megértéshezsa kritikai értékeléshez mindig elmélyült filológiai kutatások alapján jusson el. Különös érdemeket szerzett ama módszerek kidolgozása tokinteteben^ amelyek az irodalmi^ müvek genezisét és végleges formájuk kidolgozását értelmezik. Hasonlóan nagy jelentőségűek azok a kutatásai és eredményei, amelyek a "hagyomány" szerepére, jelentőségére és különféle megjelenési formáira vonatkoznak.

Tudományos tevékenysége az olasz irodalom hét évszázadát öleli föl, fő területe a középkor, a humanizmus és a renaissance. Alapos és úttörő jelentőségű tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátott szöveg- és forráskritikai kiadványok, monográfiák és tanulmányok jelzik tevékenységét. Hogy osak a legfontosabbakat emlitsük: A Deoameron-kritika története /bibliográfiával/ 1939* A dolce stil nuovo költői 1940; Hermelai Barbari Epistolae, Orationes, Carmina /kritikai kiadás/ 1943; II cantico dől Prate Sole /forráskritikai és kritikai kiadás/ 1950; több vonatkozásban is rendkivül jelentős tett volt az olasz romantika nagy haladó, harcos folyóiratának az II Oonciliatorénak a kiadásaf amely uj pozitív ösztönzést adott a Risorgimento e szakaszának kutatásához /1947-1953/j kiemelte a felodés homályából a Risoi'gi mentő nagy demokrata Írójának II Varmo ö. elbeszélését, amely az olasz népi irodalom, parasztregény egyik legjelentősebb korai alkotása /1945/. Emilio Do Marchiról irt müve /1946/ a századvég egyik legfontosabb realista regényíróját állította az őt megillető helyre.

Branoa professzor a legjelentősebb Bocoaccio-kutató Olaszországban és Olaszországon kívül is ncmosak nélkülözhetetlen forrás- és szövegkritikai kiadásai miatt, hanem összefoglaló jellegű munkái miatt is. Legutóbbi nagy összefoglalása: Boccaccio medievale 1956. 1963-ban

azonosította a Dooámeron kéziratát és elvégezte az idevágó szükséges^tanulmányokat is s azokat rögzítette. 1961-ben felfedezte Poliziano egészen addig ismeretlen utolsó müvének a kéziratát.

Több külföldi egyetemen tartott hosszabb-rövidobb előadás-sorozatot: 1947-48-ban a Sorbonno-on, majd Londonba, Oxfordban, Canbridge-bon,^ újólag több ízben a Sorbonno-on, majd New Yorkban és Washingtonban és^ meg sok más egyetemen. Gyakran tartott olőadásokat a szocialista országok egyetemein is: 1956-ban és 1960-ban Bclgrádban, Zágrábban és