Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1965-1966 (HU-ELTEL 1.a.25-26.)

1966.03.30 - Napirend után: Soó Rezső felmentése

2

költői portrék követték mint a Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula emlékét őrzők /1954. ill. 1955./ vagy A fiatal Ady nyomában /1960/.

' , * V

De hosszan sorolhatnánk még tanulmányait A magyar szocialisztikus lira előzményei és kezdetei' /1957»/ pl. nem kevésbé számottevő mint a legújabban kibocsátott A szimbolizmus és a magyar lira.

• \-i. * ' v. *»

Komlós sohasem volt egyoldalúan csupán nemzeti irodalmunk kutatója: megemlíthetjük kifejezetten a komparatisztika körébe vágó dolgozatait is /pl, Gogol útja. a magyar irodalomban /1951*/- - Puskin és a magyar irodalom /1955*/» - Gorkij és a magyar irodalom /195>2./} de majd minden Írásának hátterében kirajzolódnak a nagy európai összefüggések. Kivált a francia literaturát ismeri részletekbe.menően, erről tanúskodik frissen megjelent müve, A szimbolizmus c, bevezető tanulmánnyal ellátott antológia, amely a legújabb nyugati szakirodalmat is felöleli és átértékeli egyes pontokon, de bátran küzd egyes téves hazai konvenciók ellen is.

A magyar, vers finom érzésű értőjét más irodalmi műfajok története is foglalkoztatja. Évtizedekig gyűjtötte az anyagot egy nagy kritikatörténeti szintézishez, s munkálkodásának első tanujcle volt Irodalmi ellenzéki mozgalmak a XIX. század második felében c, kismonográfiája /1956./. összefoglaló munkáját, amelyben Gyulaitól az 1920-as évekig kiséri nyomon a fejlődést, rövidesen olvashatjuk, de máris kezünkben tartjuk egyes részleteit /pl. a Magyar irodalom története 5» kötet fejezete a Nyugat kritikusairól stb./.

A textológia kisebb szerepet játszott pályáján, mégsem hagyhatjuk emlités nélkül Vajdával és Gyulaival kapcsolatos kiadói tevékeny, gét /Vajda János válogatott müvei /1951./. - Vajda János válogatott politikai Írásai /1954-./. - Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok, ez utóbbit Bisztray Gyulával rendezte sajtó alá /196J

Komlós Aladár néhány éves magántanári, majd egyetemi docensi működése alatt /1946-1951/ nem egy reményekre jogosító fiatal kritikust és irodalomtörténészt nevelt ki a Bölcsészettudományi Karon. A magántanári képesítést már 194-5. előtt is elnyerhette volna, ám baloldali magatartása nem volt rokonszenves a.z Egyetem akkori vezetésének.

Régi igazságtalanságot teszünk jóvá, ha őt ma aggastyánként oimzetes egyetemi tanárrá emeljük.