Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

munka a legszorosabb kapcsolatban áll egymással. Az olyan szocialista vntudat, amely nem párosul munkával, csak formális kirakatdolog, mig ahol a szocialista öntudat esetleg még nem alakult ki, de megvan a munkaerkölcs szeretete, ott a szocialista öntudat is kialakulhat. Az ezen a téren mutatkozó hibákkal és hiányosságokkal kapcsolatban jelenleg legfontosabb , ha ezen az egyetemen, ha nem is minden területén, de a lazább területeken a követelményeket lényegesen emeljük. A tanulásra felhasznált időre vonatkozó stamisztikái adatok arra figyelmeztetnek, hogy a Jogi Karon és a Bölcsészkaron nem elég magasak a követelmények. A reform végrehajtása során is érvényesült egy olyan szempont, amely másfél évtizeddel ezelőtt még indokolt lehetett volnál a túlterheléstől való félelem, foinai elvtárs adataival a rektor tapasztalatai is pontosan megegyeznek, s valószínűleg más területen i3 hasonló a helyzet a szabadidő felhasználása tekintetében, A követelmények az egyetemen nem megfelelők, nem serkentik a szocialista munkaerkölcs kialakulását, hanem éppen annak ellenkezőjét mozditják elő, ami igen súlyos hiba, mert akkor a nevelés kérdéséről csak elvontan beszélhetünk, és a nevelés eszméje valahogy fetisizálódik. így a lazaságot rendszeresítjük, s az alacsony követelményeket államilag és intézményesen szentesítjük saját egyetemünkön. Ebből konkrét teendőként logikusan következik az egyetemi reformmal kapcsolatos megjegyzések rendkívül komolyan vétele.

Az egyetemi reform ügyét - mint Székely György mondotta - valóban nem lehet valamilyen véglegesen kodifikált szövegnek tekinteni. E reform szellemében haladva nagyon lényeges változtatásokat kell elérnünk a színvonal és a követelmények emelése tekintetében. Ezt a kérdést napirendre kell tűznünk, akár a mindennapi egyetemi munkában, akár a karok és az egyetemi vezető szervek mutücájában, de nem utolsó sorban annak a tudományos ülésszaknak keretében, amelyet egy esztendő múlva a tanárképzés elvi, tartalmi és részben módszertani kérdéseiről akarunk tartani.

Szóbakerült a középiskolai tanárok fizetésének kérdése, amely mostani megoldatlanságában a nevelési feladatokat és egyáltalában az egyetemre való áramlást súlyos kérdéssé teszi. Az egyetemi munka ogyenletesebb végzése érdekében a kormányzatnak najjjyon komolyan mérlegelnie kellene az egyetemen adott oktatói fizetések kérdését is.^

Ez a neveléssel és az egyetemi munkával a legszorosabban összefüggő probléma. Az itteni fizetések ugyanis - az élet más területein adottakhoz viszonyítva - egyáltalában nem tükrözik az egyetemi tevékenység magas rangját. Sz azután az oktató-nevelő munkában sok lazaságra vezet, és arra, hogy a fiatalabb nemzedék valósággal kényszerűin másodállásokra, mig az idősebbeket inkább a külső igények késztetik erre. E kérdés el nem intézése az egyetemen mutatkozó nehézségek egyik oka. Ez a probléma az egyetemi oktatók munkáját természetesen nem fogja lényegesen befolyásolni, de a nehézségek részben erre vezethetők vissza.

Szeretné a rektor, ha az egyetemi vezető szervek, tanszékek, az I2E és nem utolsó sorban a pta PB a mostani fontos lépés után az ifjúság helyzetével ós az oktato-nevelő munka uj lehetőségeivel, esetleg kialakítandó uj módszereivel kapcsolatban most befejeződött vitát