Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

munka, az elhelyezkedési és megélhetési probléma. Helyes lenne, ha az EL’E is folytatna ezen a téren bizonyos "felvilágosító" mun­kát, s a középiskolai tanárok megfigyeloként jobban résztvennének a felvételi bizottságok munkájában, arra vonatkozólag, hogy mire van igény, mert akkor nem lenne oljaa nagy jolentkezesi eltolódás és csalódás. A KISZ végzett bizonyos ogitációt abban a tekintetben, hogy hol van szükség jelentkezőkre. Az egyetemi oktatók nevelői hatása nem egyértelműen folytatja a középiskolait. Ha egy-egy egye­temi oktató vonzókörébe tudna vonni 6-7 hallgatót, akkor a nevelő­­munkának már volna eredménye. A TTK-n történt kezdeményezés lénye­gileg az ’’osztályfőnöki” rendszer; ezt általánossá és szervezetté kellene tenni. A Szovjetunióban a végzők az egyetemről úgy mennek el tanárnak, hogy kezükben van Írásban, hogy hol végeztek, milyen eredménnyel, hova helyezik el őket és milyen előre megállapított feltételekkel /fizetés, lakás stb,/, A felvételi pontszámok bizonyos kényszerű fetisizálása valóban meg­van, finnel lövetkeztében a középiskolában a 3* év vé ón kezdenek a tanulók visszafiuzódni a társadalmi munkától, hogy minél jobb érett­ségi-eredményük legyen. Az egyetemi felvételi bizottságoknak az emberi értékek teljességét kellene figyelembevenniök /rátermettség, képesség, világnézet stb,/, A középiskolai adatok alapján várható, hogy a munkás-paraszt származású hallgatók száma az egyetemeken is csökkenj a szociális és anyagi ereket jobba; kellene tehát erre a területre koncentrálni. Ami az iskoláztatási bizottságok jellemzé­sét illeti, az egyetemnek meg kellene mondania, hogy mit akar tud­ni a felvételre jelentkezőktől. Fontos lenne, hogy a hallgatók mi­nél több lehetőséget kapjanak az egyetemen kívül is gyakorlati is­meretanyaguk és világnézetük kipróbálására. Nagy Károlyt lenyűgözte az előtte szólott lelkesedése, de ennek semmi hátasa sincs, ha nem társul megfelelő realitással, A humán érdek­lődésű gyerekek tódulnak a Bölcsészkarra, a természettudományos ér­deklődésűek elmennek orvosnak, mérnöknek, vegyésznek, fizikusnak, matematikusnak, s minthogy a tanárnak az egyetem utáni 13oo,- Ft kez­dőfizetése van, pl. mafeematika-fizika szakos tanárnak már csak az ötödik vagy tizedik garnitúra jön. Láng vándor rámutat, hogy földrajz szakon nagyon jól beválnak az ok­tatói tanácsok. A szakon a nevolői munka a tanterven kívül szervesen folyik tovább a tanulmányi kirándulások és terepgyakorlatok kereté­ben is. Melegen üdvözli az Egyetem saját kiadóvállalatának és nyom­dájának tervét, rámutatva, hogy most hallatlan nehézségekbe ütközik az acták szerkesztése, A vita lezárása után Baloy,h Sándor reflektál a felszólalásokra. Megállapítja, h gy a Hozz as zőlás ok gondolatgazdagsága mutatja, hogy a tárgyalt anyag elérte a célját, s most már nemcsak a helyzetet lehet sokoldalúbban látnia hanem megvan a lehetőség további lépésekre is a megoldás irányában» Nagyon igaz, hogy az egyetem nincs elszigetelődve a társadalomtól s oly an társadalmi és világhatások érik, amelyeknek az anyag átdol­gozott változatában nagyobb helyet kell biztosítani. Az anyag cél­ja azonban elsősorban az volt, hogy a magunk területén a lehető­séghez képest a legte jesebben és a legfelolösségteljesebben felel­jünk meg feladatainknak. Megfelelő szintű munka nélkül egyetlen tár­sadalom sem létezhet, A szociilista épités alapvető kérdése, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents