Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)

1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében

Sokoldalúan meg kellene xllaxiil&ai vizsgálni, hogy nem a szocialista épitéssel kapcsolatos problémák és egyes hibák tükröződnek-e abban, hogy az előzmények ós nehézségek kevésbé érdeklik az ifjúságot.

Székely elvtárs bizonyos átfogalmazást javasol a szocialista hazafisággal kapcsolatban az anyagban egyébként nagyon helyesen foglaltakhoz. A szocialista hazafisagban nagyon sok olyan elem van, ami megvolt már a polgári hazafiságban is és amit nem is akarunk elejteni /a szülőföld, a nép, a nyelv szeretetet, népünk szokásainak megbecsülésé stb./, ez azonban magában foglalja azt a lehetőséget, hogy ezek az elemek tulhangsulyozodnak s részint ebből eredően jelentkeznek nacionalista elemek. A hazafiság problematikáját pozitív oldalról kell megközelíteni.

Tolnai Gábor szerint az anyag jó, a problémák mélyére igyekszik nézni, de természetesen még további elemzések is következhetnek belőle. Valóban helyes lenne ugyanis még további részjavaslatokat kidolgozni, mert a nagy elvi kérdések ezekkel találkoznak.

Az egyetemi hallgatók vonulatban jönnek: három évvel ezelőtt egy na?gyon jó, ujtipusu ifjúság jöttéi az idei I. evesek azonban messze elmaradnak mög ttük. Az egyetem nem készült fel a három évvel ezelőtt jött ifjuságra, amely pedig már más nevelési módszereket igényelt, mig a mostaniakkal nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel foglalkozni. Ahol a szakmai szinvonal magas, ott általában az ideológiai szinvonal is jobb. Az idei I. éveseknél mindkettővel komoly problémák vannak. Pölöskei elvtárs helyes megállapításokat tett a marxi«mus klasszikusaival kapcsolatban. A X. kongresszusi előadásokban Sztálin-idézetek tömege volt, később "a mi klasszikusaink” kifejezés szerepelt, azután ez is elmaradt, de a Sztálintól megtanult el-> vek még igen gyakran jelen vannak ma is sok előadásban, jegyzetben* Nagyon nehéz áthangolódnia annak a nemzedéknek, amely a marxizmust Sztálintól tanulta meg. A mostani ifjúság széles érdeklődésű és feleletet vár egy sor világpolitikai problémára. Ezt az igényt ki kell elégíteni az egyetemen.

Az egyetemi kiadványok létkérdést jelentenek, ezt a kérdést gazdasági nehézségeink ellenére is sürgősen meg kell oldani. Nagyon fontosak a tudományos ülésszakok; ezekből évente kettő kevés. Vagy emelni kell számukat, vagy pedig legyen évenkint a legfontosabb szakterületeken egy-egy és biztosítsuk azt, hogy havonta rendszeresen és nem zárt körben tartsanak előadást tanáraink kutatási témájuk területéről, a kapcsolódó szakterületek bevonásával, vitával ós a sajtóban való publikálással.

A reform alapelvei jók, de még további munkálatokat kíván a reform.

Az irodalomtörténet területén a szigorlati követelmények rendkívül alacsonyak, úgyhogy bizonyos kérdéseknél a középiskolai érettségi színvonalán is "megállják helyüket" a hallgatók. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. Nagyon szükséges, hogy irodalomtörténetből legyen kollokviu m az első félévben, legalábbis az egyik irodalmi tárgyból, mert a mostani helyzet következtében a munkamorál rendkívül alacsony.

A hivatástudat szempontjából alapvető a honorárium, a fiúk jórósze olyan pályára megy, ahol ez magasabb. Lehetetlen helyzet;, hogy a diploma eredménye ne jöjjön számításba az elhelyezésnél.