Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)
1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében
Ria azért kapál ódznak a végzők a vidékre kerülés ellen, mert az a vég-: legesség jellegével bir és a nagyvárosi állás több előnnyel kecsegtet. Ha a vidéki elhelyezés az ott kifejtett munka következtében jobb körülmények közé kerülést jelentene, nemcsak a vidéktől való idegenkedés, hanem az evvel kapcsolatos mindenféle praktika is megszűnnék. Ez a hivatástudatra nevolés nélkülözhetetlen technikai eszköze. Az anyagban felsorolt javaslatok nagy önállósági és kezdeményezési igényt támasztanak az egyete ii oktatókkal szemben. Ezeket társadalmunk által felállitott követelményeknek is kell tekintenünk, s a nevelőmunka színvonalemelésére kell felhasználnunk. PölÖ3kei Ferenc rámutat, hogy valósággal divatba jött azzal foglalkozh"i, hogy milyen az ifjúság és ezen beliil az egyetemi ifjúság, de sokan « főképpen az egyetemen kivül - az extrémet keresik, o ezeknel a módszer az, hogy felméréseket végeznek, kérdőiveket bocsátanak ki az if juság egyes rétegei között s a válaszok alapján szűrnek lo következtetéseket. Az igy eljárók azonban nem számolnak avval a hibaszázalékkal, amelyet ez a módszer rejt magában. Ilyenkor ugyanis a hallgatók általában véglegesen fogalmaznak, választik inkább benyomáson alapul. A másik hibaforrás, hogy az ilyen válasz már eleve kiragadja a véleményt egyéb társadalmi Üsszefüggéseib 1. A felmérések mindig a hallgatók bizonyos rétegeire terjednek ki, s ez hangulati elemt rejt magában. Például azt a bölcsészkari felmérést, hogy milyen a marxista oktatás, csak az orosz szakosok I. évfolyamára végezték el és ennek alapjául próbáltak egyesek általános következtetéseket levonni s az oktatók között is értéksorrendet felállítani. Ilyen felmérésekre is szükség van, de az anyagnak éppen az az előnye, hogy ezek mellett komplex megközelítési módszerrel sok minden mást is figyelembe vesz: a böl«* csészkari tanács vitáját, a módszertani bizottság feluérését, a három kar statisztikai adatait, a visegrádi tanácskozás anyagát, a KIöZ VB munkáját stb. A másik előnye az anyagnak, hogy a megoldást keresi, mégpedig felelősséggel, a kérdéseket az egyetemi oktatás rendszerében vizsgálja és igyekszik a társadalmi körülményekre is fényt deríteni. Az anyag természetesen még továbbfejlesztésre szorul, vitapontokat tartalmaz és t vábbi eleméóst igényel. Pl. további elemzést igényel a követelmények és a lemorzsolódás összefüggése. JNem kell mindenáron itt tartanunk a hallgatókat, de minél több sogitóóget kell adnunk nekik, főleg az I. éves és a munkás-paraszt származásúaknak. Most, hogy a felvételi rendszer már három éve gyakorlatban van, félő, hogy mechanikussá válnak a felvételek, ezért nagyon helyes, hogy az anyag ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozik, üommás az a megállapítás, hogy a pontszámokat veszik fel és nem a hallgatókat.$ mélyebben kellene elemezni a rátermettséget. Evvel kapcsolatban a Pedagógiai Tanszék nem kényeztette el az egyetemvezetést. Meg kellene találni a módot, hogyan lehet elkerülni a felvételeknél a szubjektivizmus veszélyét. A rátermettség keretében figyelembe kell venni az előadókészséget, az ítélőképességet, a következtetések levonásának képességet stb., ós gondolkozni kell azon, hogy ezeket hogyan lehet megfogni a felvételi pontozás során. Helyes az oktatás kérdéseivel való alapos foglalkozás, mert elsősorban ezen a folyamaton keresztül valósul meg a nevelés. Pontos egyetemi módszertani és tartalmi kérdés, hogy az oktató saját tudományos eredményei az egyes szakterületeken hogyan illeszkedjenek be az előadásokba. Élesebben kellene megfogalmazni a marxizmus klasszikusainak a
