Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1961-1962 (HU ELTEL 1.a.18-19.)

1961. szeptember 22. - 2. Javaslat szakmódszertan oktatása színvonalának megjavítására és feltételeinek biztosítására

magy&rországi fejlődése mutat, tehát az összedolgozásnak majdnem évtizedes hiányával kell szembenéznünk« Meg kell teremteni az egységes terminológiát. Ha előlegezzük szakmődszertanból a doktorálás vagy MTA-fokozat lehetőségét, ettől ez a tudományéig még nem lesz magasabb színvonalú: ezt sajátmagának kell kivívnia, és ha valaki ezen a területen valóban számottevő eredményeket ér el, nyilván senki sem fog elzárkózni e tudományág elismerésétől. Az eredményeket is látni kell és akkor megszületik az érdeklődés. Ezeket a feltételeket kell megteremteni, nem pedig azzal a perspektívával kell hozzákezdeni, hogy mivel van egyetemi reform, a pedagógiának nagyobb szerepe van, tehát foglalkozzunk vele. Komoly tudományos alapokra kell fektetni és ki kell dolgozni a szakmódszertant, ez hozza meg az érdeklődést.

Hajós György szerint az előterjesztés helyzetképe és problémafeltáráea reális. Rámutat, hogy a szakmetodikán belül is van tudomány és praktikum, és az utóbbi hangsúlyozandó. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a legjobb nevelő eszköz a jó példamutatás. Rendkívül fontos a gyak. iskolák lehető legjobb metodikai ellátása a gyakorlat^szempontjából. Semmiképpen sem akarja leszólni a szakmetodika önmagában tudományos kezelését, de a szakmetodika gyakorlatát szintén semmiképpen sem szabad elhanyagolni. Mindezeket kiegészítésül mondja az

előterjesztéshez.

Semmiféle olyan elvi elhatározás nincs, hogy a szakmetodika nem lehetne kandidátusi témalchetőség, másodlagos kérdés, hogy milyen szakkal besorolást kap az illető a kandidátusi oklevélben, de az előfeltétel, hogy kellően tudományos szintű legyen a disszertáció. Az elő^í’^^tésnek a függetlenített szakmetodikusokra vonatkozó része 3él járható ut. Hogy a vidéki iskolákba kikerülő fiatal tanárok ilyei vonatkozású, ambícióját le ne hütsék az idősebb vidéki tanárok, meg kellene néznünk, hogy az egyes vidéki iskolákban ebben a tekintetben vaJon nem túl konzervativ-c a levegő.

rámutat, hogy magának az egyetemi oktatásnak a didaktikája is kidolgozatlan. Ez egyike azoknak a tartalmi kérdéseknek, amelyeknek nagyobb teret kellene kapniok az ET tanácskozásain is. A^egyetérni oktatásban általában ritkán merül fel az a szempont, hog: valamelyik professzor nem csupán saját tudománya aktiv művelésében, &hnak tanításában is milyen színvonalon áll. Ha az egyetemi ^■iöa£ás°k didaktikai, pedagógiai kérdése a jövőben az egyetemi munka rlifl 1+* érdemi elbírálásában fontosabb szelepet nyerne, a szakj üP^tika rangja nagyban emelkednék, és tartalmi, érdemi vonalról -rn4.V:ozc^G^n^réc olyan állapot felé, amelyet az előterjesztés adminiszb^T1V ui:on igyekszik megvalósítani. A hallgatók didaktikai szempont- i nagyon szigorúan megbírálják professzoraik előadásait. Hogy ki A TjSJé^b professzor és ki a legjobb előadó, az egyáltalában nem pvoi .e§yroást. Ma még a pedagógia úgy áll a.z egyetemen oktatott tárkörGhen, hogy egy kicsit "zcicholőgia, egy kicsit etika, filonirics megfelelő saját súlya az egyetemen oktatott alaptudományok körében.

Sinkovics István egyetétt az előterjesztéssel. A kép teljességéhez bír 2+ i az; ^s> hogy az elmúlt években voltak módszertani ka-1 iGGck> őe ezek a levegőben lógtak és személyi problémáik elég suy sak voltak. Megszüntetésük mégis bizonyos fokig visszafejlődést rnninv i raGr't raofíis volt akkor valaki, aki nem másod- vagy harmadkjaként végezte, hanem fő feladatának tekintette ezt a munkát.A