Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1961-1962 (HU ELTEL 1.a.18-19.)
1961. szeptember 22. - 2. Javaslat szakmódszertan oktatása színvonalának megjavítására és feltételeinek biztosítására
- 12 /Székely György rektorhelyettes veszi át az elnöklést./ Béka László mint az egyik módszertani bizottság vezetője m^gállapj-^Oa, nogy az előterjesztés reális továbbfejlesztési terven alapszik. Valóban meg kell erősíteni a karokon p szakmetodikát, mert ezen múlik, hogy milyen súllyal szerepel a kar életében a szakmódszertan oktatása. A Bölcsészkaron amilyen odaadással vesznek részt a szakmódszertani munkában a gyak. iskolák tanára, épp olyan negligenciával viseltetnek ezzel a kérdéssel szemben az egyetemi oktatók, a bizottsági üléseken alig egy-két vesz részt közülük és esetleges hozzászólásaikból is kitűnik, hogy ezt nem tartják az Egyetem számára fontosnak. A gyak. iskolai tanárok érdemben foglalkoznak a vitákon azzal, hogy hogyan próbálják megvalósítani a reformot. Az • ^jp^emi oktatók magatartása az oka annak, hogy a szakmódszertani bizottságokban azon túlmenően, hogy a soron levő feladatokban állásfoglalás történik, tulajdonképpen nem folyik szakmódszertani tudományos munka. A szakmódszertan sajátossága, hogy benne a szaknak Uwa+°^yaíl suHyal kell szerepelnie, mint a módszertannak. A felsőoktatás pedagógiája, didaktikája még kidolgozatlan. Az egyetemi oktatók a pedagógiától valahogy függetlenítve érzik magukat - sokan Dizonyos tekintetben jogosan, mert kitűnő tanárok és kiváló módszerhcl oktatnak -, de van egy generális közömbös hangulat, amely megnehezíti az egész szakmódszertani munkát, A tanszékeknek általában ninos szerves kapcsolatuk a szakmódszertani előadókkal és a gyak. skolákkal sem, holott ott tudnák lemérni saját munkájuk eredményét. a lelsooktatás pedagógiáját jelentősen az Egyetem feladatává kellene tari A Pedagógiai Tudományos Intézettel, az egyetemek pedagógiai alakitelvel ®s a szaktanszékekkel egy munkaközösséget lehetne ki-p ^cs Kálmán elmondja, hogy a TTK-n hasonló a helyzet. Ha egy fiatal hn bekerül valamelyik intézethez,nem látja kifizetődőnek, „zip különösebb energiát fektessen be a didaktikai módszerek keresé~ 0> s. szívesebben oktatja a nem tanárszakosokat, több órában véaz nV+!Amellett - legalább is a kémiai tanszékeken - tnnS-ía;j^ túlnyomó része sohasem foglalkozott pedagógiával, nincs toil a aiPP°máJa> s őzért sem különösebben szívügye a szakmődszerdív i Szakmetodikát tudománnyá kell szervezni, de ami a szakmetouív fzámára a tudományos fokozatok elérését illeti, ezt talán tofl-ni04e^e ,raeSval<5sitnni, hogy az egyes szaktárgyakon belül szakmelkai témák kerülnének kitűzésre. Antal csatlakozik Bóka László felszólalásához. Hogy a szakannakU^aili ^°kintetében olyan kedvezőtlen a helyzet a Bölcsészkaron, Iopü V+ > hogy a szakmódszertan és a különböző pedagógiai joltató- "uta7:af0k egészen más vágányokon haladtak, mint a szakmai okiht ézn+vS^ ^ a terminológia, és a pedagógiai tudományos folv+ní0k munkája is országos viszonylatban elszakadt az egyetemen hanem'" szakmai munkától. Tehát nem érdektelenségről van sző, aincs kellőképp tisztázva, miként kapcsolódik a értek az c§yes szaktudományok műveléséhez. így a különböző sik qi^lotoken egyik oldalon állanak bizonyos szaktudományos, a má- Ihmi m-<al2G tlzon^os pedagógiai tapasztalatok, s az utóbbiakat va- PUsztnis.^^raiaológiával általánosítják, mint a szaktudományos tal^ben"mat *n'** jPEz't súlyosbítja, hogy például a Pedagógiai Szcmhyos Sjelenő cikkek egészen mást tartanak kiomelendőnok tudomáelvi szempontból, mint amit az llető tudományág objektiv
