Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)
1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája
m Tisztelt Tanácsülés! Olyan kérdés megbeszélésére gyűltünk össze, amelyről már egy hónapja vitázik az ország lakosságúnak jelentős része. Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére kiadott irányelvek állnak tanácskozásunk tengelyében amelyet az elvtársak megkaptak, ismernek. Egyetemünk tanácsa ezzel a mai vitával az állampolgárok sorában a maga részéről is megvitatja a reformtervek célkitűzéseit, összefüggéseit. Egyúttal egy lépést teszünk előre a felsőoktatási reform helyének meghatározása,' egyetemi feladataink konkretizálása felé. Felelősen számot kell vetnünk az elért haladással, a felötlő hiányokkal, a jövő latható feladataival. A kommunizmus utján járó Szovjetunióban, és a népi demokratikus országokban ugyancsak napirend- Í re kerülte.: az iskolaügy megreformálásának kérdéséi. A szocialista társadalom fejlődése, ill. kibontakozása tette szükségessé, hogy az iskola közelebb kerüljön az elethez, a tanuló ifjúságot előkészítse a társadalomban elfoglalandó helyére, nem utolsósorban a termelés feladataira. Világossá vált, hogy sokoldalúan képzett embereket csak az iskolarendszer továbbfejlesztésével, némely ponton gyökeres változtatásával lehet nevelni. A reform kérdéseivel foglalkozó szakemberek az összes szocialista országokban a következő szempontokból világították meg az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának szükségességét: 1. A fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbségek megszün. tetese, ^ , * 2. a személyiség sokoldalú kiformálása, 3. az egyoldalúan verbális és elméleti iskolatípus tulhaladása, 4. a munkásosztálynak, mint a társadalom legfejlettebb osztályának a nevelőilat as a, 5. a felsőfokú oktatásba be nem kapcsolódott fiatalokról való gondoskodás . Ezek a problémák és szempontok a mi oktatási reformkérdéseinkben is előtérbe jutottak. Az oktatás reformja azonban nemcsak a szocialista országokban felmerült kérdés, foglalkoznak vele a fiatal, gyarmati sorból felszabadult országok is. Bizonyos vonatkozásai pedig a fejlett kapitalista országokban is előtérbe kerültek. Hangsúly óznunk kell, hogy az oktatási reformot a jövő fejlődésének igénye teszi szükségessé, s ez nem mond ellent a felszabadulás óta elért oktatási eredmények elismerésének. Éppen az oktatási fejlődés az egyik tényezője az uj problémák felmerülésének. 1949-ben még csak 920 ezer volt azónnak a száma, akik elvégezték az általános iskola 3 osztályát, most már 1 600 000. 1949-ben 250 oz.r volt az érettségizett lakosok száma, most 336 ezer. A fiatal korosztályon javára lényeges iskolázottsági többlet mutatkozik az idősebb la„ossággal szemben. Ez áll a felsőoktatásra is. A polgári rendszertől örökölt felsőoktatást a szűk kapacitás és a műszaki, valamint természettudomány ok hattérbeszorulása jellemezte. Megmerevedett az egyetemek szervezete és sok területen anarchikus volt az oktatás. Már az eddigi reformok is lényeges szakítást jelentettek a régi egyetem nem jelentéktelen szektorának azzal a jellemvonásával, hogy kévéssé törekedett konkrét társadalmi funkció betöltésére alkalmas szakm i ___ Eötvös Lor.uid 2udom..nyogyetem Egyetemi Tanácsának á I960.'á;október 7~án, pántokén az -Aulában tartott,: - •}. , . . .. kibővített ülése. "■* J "/ • ' 'J •• '• » * * 1 ' ** * <J '■ ' W J . . -J . . -J iJ J A
