Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája

-82-(3

j)

Beér János: Helyesen állapították meg Székely György és Lengyel Sándor elvtársak, hogy mi, akik itt ülünk, teljesen egyetértünk az Irányelvek lényegével, és nemcsak örülünk, hogy részt kaphatunk ezek végrehajtásában, hanem részt is követelünk bdnne. Itt ma ezekről az Irányelvekről mint alaptételekről vitatkozni azért is nehéz, mert a felfelé haladás menetében kisebb-nagyobb obulusokkal mi is hozzájárultunk ezeknek kialakításához. Helyeslem, ha az Egyetemi Tanács tagjai társadalmi vita során résztvesznek ezeknek a vitáknak vitelében, de nekünk itt már egy lépést kellene tennünk előre és inkább a részletekről kellene beszélnünk* Akkor mindjárt ki fog derülni, hogy amikor általában egyetértünk a részletmegoldásokban egyszerre megmutatkoznak a különböző ütközések, mert minden ember másképp értelmezi a dolgokat. Az ilyen vita nagyon jő, de azért menjünk előbbre és kezdjünk a részletekről vitatkozni, mert rövidesen már a végrehajtásról kell gondoskodnunk*

Egypár már a részletek felé mutató gondolatot akarok felvetni* Az alsó- és középfokú oktatással kapcsolatos tapasztalatainkhoz kapcsolódva kiemelem, hogy az alapvető kérdés tulajdonképpen az oktatók képzése. Bármiféle tananyagot vagy szervezeti reformot fogunk létrehozni, amig nem tudjuk igen döntő módon megváltoztatni az oktatók hozzáállását és módszertani tudását, tudásanyagát, addig nemigen fogunk előrejutni. Régi pedagógus családból származom és időnként meg szoktam nézni az általános- és középiskolai tanulók érdeklődését, problémáit, tűié terhelését. Néha még ma is meglepő dolgokat kell tapasztalni. Néhány nappal ezelőtt beszélgettem egy kis általános iskolással és megkérdeztem tőle, hogy melyik tárgyat szereti legkevésbbé.

Azt mondta, hogy a természetrajzot. Meglepett a válasza, hiszen p mindennapi élettel ez a tárgy eléggé összekapcsolódik. Kiderült, hogy az egyik órára meg kellett tanulnia lo különböző bogyós növényt, le kellett tudnia Írni, mindezt el kellett mondania anélü kül, hogy közülük egyetlen egyet is látott volna természetben vagy rajzban* Amig oktatóink igy próbálják az ismereteket a fiatalokkal közölni, addig hiába megyünk az oktatási reform legnagyobb lépéseivel is előre. Most már javulást tapasztalok, de még mindig azt látom, hogy a görög-római történetet két és fél vagy

három oldalon kapják meg és 1-2 óra alatt kell megtanulniok. Ha a tanár vagy tanitó ki tud emelni valami lényeges vonalat, esetleg