Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája

-.72 -CH)

fog axról^ hogy az Irányelvekhez magukhoz is teljes általánosságban a fiatal tan személyzet ás a karú tanszemélyzet egésze hozzászólhasson. Úgy hiszem, hogy ez a helyes lépés ás ezt az igényt más karokon vagy másutt is ki kell egésziteni anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy most már örök időkig az Irányelvek ilyen általános vitájával foglalkoznánk és ezzel kivánnánk helyettesíteni a további munkát. Semmi esetre sem, de ez is egyik módja annak, hogy az ifjúság nevelése, oktatása valóban az egész társadalom ügyévé váljék.

ozeretnék befejezésül egy kis visszásságra rámutatni, amely az Irányelvek vitájával kapcsolatban is felmerül, de egész társadalmi életünk struktúrájára is egy kicsit jellemző. Erdey-G-ruz Tibor elvtárs például már öt ilyen általános vitán vett részt, én is kettőn, s egy kissé az a. kép alakul ki, hogy ugyanazok az emberek mint különböző szervek képviselői ötször-hatszór vitatják meg ugyanazt.

a középiskolai

Egyed László: .A felsőoktatási reform alapját xx oktatásnál kell keresni, a középiskolára kell alapozni, itt merül fel a tanárképzés kérdése, ahol kontraszelekció nyilvánul meg az egyetemi felvétel vonatkozásában is. általában ha valaki nem elég jó fizikusnak, akkor elmegy matematikafizika szakos tanárnak, holott majdnem forditva kellene lennie. Azt-mondják általában, hogy a tanári pályán fizetnek a legkevesebbet, azárt nem mennek oda az emberek. Kétségtelenül van ebben egy kis igazság, de van másik oldala is:

0-,

a tanári pály/ társadalmilag nines megbecsülve. Hogy miért * nincs, ennek is megvan a maga oka. Azért, mert aki tanárnak ment eddig, az kezdte az elemi iskolában, folytatta a. gxmnaziumban, utána az egyetemen, majd visszament az isko-