Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)
1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája
-62-{Z fj Ami a túlterhelést illeti, egész általánosságban lehet diákokról vagy tanulókról beszélni, mert nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az általános iskolai tanulók tekintetében is a valóságot mondjuk, ha leszögezzük, hogy meglehetősen túl vannak terhelve* Ez a túlterhelés nemcsak önmagában jelent veszélyt, hanem egyebekben is. Tapasztalat szerint az ismeretanyag átadásában meglehetős eredményeink fannak, de nagyságrendileg hátra vagyunk maradva atekintetben, hogy diákjainkat a birtokukba jutott ismeretanyag alkalmazására megtanítsuk, illetve bennük ezt az alkalmazási készségetkifejlesszük* Azt hiszem, talán egy nagyságrenddel el vagyunk maradva ebben a tekintetben, Nagyon sok ismeretet próbálunk átadni, és ha nekik ezt alkalmazniok kell további tanulmányaik során, vagy az életben, vagy különböző munkafeladatok megoldása közben, akkor nagy nehézségekkel küzdünk. Nem az ismeretanyag maximumára kell törekednünk, hanem az ismeretanyag és az alkalmazási készség szorzatának maximumára. Az alkalmazási készség kifejlesztésének kérdése eléggé központi szerepet kell hogy kapjon a további munka során és erről a reform további kidolgozása során sokat kell beszélnünk, hogy a jelenleginél sokkal jobb módokat találjunk. Az alkalmazási készséget egészen általánosan értem. Pl, a középiskolai tanárképzésben az alkalmazási készség azt jelenti, hogy az illető saját ismereti anyagát diákjainak is át tudja adni, tehát az átadási módszereket is keligen meg kell tanitani az egyetemen a leendő tanároknak, A vita további menetében két feladat áll ezen a térnen előttünk. Az egyik az, hogy kidolgozzuk a magunk teiülétén az oktatás reformjátf konkréten: Egyetemünknek milyenek lesznek a tantervei, milyenek lesznek az egyes tárgyak programjai stb, a reform után, Errevonatkozólag elég konkrét elképzelések vannak mindegyik karunkon, A TTK vázlatosan úgy képzeli, hogy ebben a tanévben kidolgozza részletesen, nagyon konkrétan azokat az alapelveket, amelyekre alapitva a következő tanév során az uj tanterveket ki lehet dolgozni, 1962/63*-ban pedig már sor kerülne az egyes tárgyak konkrét tartalmának - programjának - kidolgozására. Persze e három folyamat között kölcsönhatás van, de nyilvánvaló, hogy nagyon konkrét alapelvek nélkül nem lehet épkézláb tanterveket világosan megfogalmazni. Ebben a tanévben tehát a tantervek alapjául szolgáló alapelvek kidolgozása van soron: a Tanárképző Tanács és a TTK elképzelése szerint egyaránt a tanév első néhány hónapjában
