Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1961. január 20. - 1. Pályázatok

Marx György professzori pályázatának tárgyalásakor:

Lengyel Sándor közli, hogy a TTK-n sem hangzott el ebben az esetben nemleges álláspontot indokold felszólalás,

Sztrdkay Kálmán elmondja, hogy a TTK bevezette azt, hogy a pályázók szakirodalmi munkásságát részletesebben sorolja fel az Írásos anyagi nemcsak a megjelent munkák cimét közli, hanem azt is, hogy mikor és milyen szaklapban jelentek meg. Javasolja, hogy más karok részéről is ilyen felszereltséggel történjék a pályázati Írásos anyagok elkészítése.

Lengyel Sándor megjegyzi!, hogy :*rx György 1955 vagy 1956 óra s tudományok cioktóra.

Székely György egyetért Sztrdkay Kálmánnal, különös tekintettel arra is, hogy előfordul, hogy egyetemen kívülálló pályázóról van szó. akit a Takács tagjai nem, vagy kevésbé ismernek. A megjelent munícák pontos felsorolása - hogy hói, milyen terjedelemben es milyen publikációs formában jelentek meg - a minőséget is jelölheti, tehát fontos, hogy ezek az adatok szerepeljenek a pályázati Írásos anyagokban.

Az BT a fentiek szerint határoz az eléje kerülő pályázati anyagok jövőbeli tartalma tekintetében.

/Ezután megtörténik a szavazás Marx György pályázata ügyében./

Nagy Károly professzori pályázatának tárgyalásakor:

Lengyel Sándor megjegyzi, hogy Nagy Károly dékánhelyettes is a •tudományok doktora. Lengyel elvtárs egy kissé általánosabb természetű megjegyzést kivan tenni a kari tanácsi szavazati arányokra vonatkozólag. A TíK-nak azon a tanácsülésén, ahol a szóbanlévő pályázatokat tárgyalták, nem hangzott el egyetlen-egy olyan indokolás sem, amely ellenszavazat irányába mutatott volna, s mégis a kommunisták közül Nagy Károly 5, Antal Zoltán 5, Hedvig Péter 8, Kis Ottó 4 ellenszavazatot kapott, Loksa Imre és Molnár József nem kapott ellenszavazatot, csak 2-2 tartózkoiád5 szavazatot adtak 1© rájuk, ágy ilyen statisztikából ki-ki gondoljon, arait akar. Marx Györgynél vannak, akik - joggal vagy jog nélkül - nem kívánják elfelejteni, hogy 1956-ban milyen volt a magatartása.

Székely György reméli, hogy nem kell egyetártenie Lengyel Sándorral abban, amire célzott. A Bölcsészkaron éppen azt az örvendetes megfigyelést lehetett tenni, hogy éppen az Egyetemi Pártbizottság titkára volt az, akit egyhangúan javasolt kinevezésre a kari tanács ülés, és a kari párttitkár is mindössze 1 éllenszavazatot kapott, ugyanakkor, amikor igfn sokan nagyszámú / 4-5/®ü®n32avazatot kaptak. Reméli, hogy nem kell az ismertetett statisztikai adatokból azt a következtetést levonni, amit Lengyel Sándor gyanít.

Szigeti József szerint inkább az a baj és probléma, hogy miért nem szőlalnalc meg az ellenvéleményen lévők, pedig a kérdéseket meg kellene vitatni és meg kellene győzni egymást, miután egyesek elmondották, hogy milyen aggályaik vannak.