Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)
1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája
1 (M után következik. A reform gondolatinak felvetődésétől kezdve azok a pro- í fesszóraink, akik a reform ügyét magukévá tették, nyomban egy sor lényeges ív érdesre; ii iv t ■-«./: fel a figyelmünké o. Engedtessek meg, hogv ezekből két megnyilatkozást itt felidézzek. Erdey-Gruz Tibor jubileumi tudományos ülésszakunkon a természettudományi kar vonatkozásában megállapította: ‘’Oktatásunk egyik főhianyossága a tudományak nagymértékű Is rohamos fejlődésével áll kapcsolatban. Abban a törekvésünkben, hogy korszerű tudással ^bocsássuk ki hallgatóinkat Egyetemünk kapuján, mind" több, mind ujabb részleteket tanítunk. Ezzel annyira túlterheljük hallgatóinkat hogy a sok - s egyenként, a maga területén fontos - részlet mellettiem marad idejük és erejük a leglényegesebb alapéIvek átgondolására és rögzítésére, a tudományos gondolkodás elsajátítására. A túlterhelés folytán sokszor még alapfokon sem tesznek szert hallgatóink készségre a tudományos ^ismere tek gyakorlati alkalmazásában. ^Miivel a tudományos színvonal emelésére irányuló jószándékunk következtében többet tanitunk, mint amennyit hallgatóink átlaga alaposan feldolgozni képes, tanítványaink vagy mindent felületesen sajátítanak el, vagy pedig - kellő áttekintés hiúján - eklektikusán válogatják ki azt, amit alaposabban megtanulnak." Idéztem professzortársunk helyes megállapítását, mivel ez nyilvánvalóan más karokra is érvényes, ott is, ahol a problémák ilyen őszinte feltárása még alig indult meg. A problémát állam- és Jogtudományi karunkon kb. egyidőben feltárta Kádár Miklós dékán egyik előterjesztése: "A jelenleg használatos Írásbeli tananyag általában tartalmazza a legújabb jogszabályok ás a korszerű irodalom feldolgozását /ilyen értelemben tehát megfelelő/, azonban nem minden esetben oldja meg kielégítően a pedagógiai°követelmények érvényesítését. Több disciplina Írásbeli anyaga erősen felduzzadt, aminek oka nemcsak a joganyag növekedése, hanem egyes részletkérdések túlzott kifejtése, egyes esetekben az előadásmód terjengőssé^e. Mindez nehezíti az anyag elvi-politikai profiljának a kidomboritasát Is igy•••»gátolja az alapok biztos elsajátítását, az önálló alkalmazási készség kifejlesztését." A kérdései: tehat különböző karainkon szinte egyöntetűen vetődnek fel, a~ mi mutatja, hogy a problémák itt fekszenek előttünk. Ki is lehet ezeket terjeszteni. Meg kell vizsgálni a bevezetés-qellegü tantárgyak szerepét és felépítését, mert ezek sokszor öncélúvá váltak, a pedagógiai fokozatosság elvének nem felelnek meg, másrészt a rájuk épülő tantárgyak belőlük nem tudnak eleget hasznosítani. általánosságban^mag kell vizsgálni az uj és önállósuló tudományágak szerepét ás beépülését a tanár- es jogáqzképzésbe, és ennek a szigorlati rendszerrel,^ illetve a szakkollégiumok és szemináriumok jellegével való összefüggéseit. A problémákat kolytatni lehetne, ezeket azonban a vita és a későbbi megbeszélések hivatottak elmélyíteni. Vissza kell térnünk azonban a téziseknek arra az összefüggésére, hogy az általános iskola zart elgondolását fel kell lazitani. Ez ugyanis egyik alapja az irányelvek példás logikával felépített rendszerének a különféle oktatási fokok egymásraépülése tekintetében. Népünk altalános műveltségi színvonalának emelése szempontjából igen lényeges lépésnek tarthatjuk a tankötelezettség korhatárának 16 évre emelss-ét. Ennek megfelelően az irányelvek biztosítják a megfelelő tanulmányok, illetőleg továbbképzés lehetőségét. Ennek a gondolatnak velejárója, ami a magasabb fokokon is jellemzi az irányelveket, a már dolgozok esti és levelező oktatásának kiterjesztése. Ezekkel és a későbbi kérdésekkel szorosan összefügg az oktatómunka egységes irányításának az elve. Az oktatásügy fejlődésének nohezitójává vált, hogy a középiskolák 7» a felső-
