Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája

- 4- -a szinnevzak, művelődési otthonok, múzeumok és k-í. állítások, amelyek ;aind olyan elösegitoi a korszerű műveltség kialakításinak, akiivel a korábbi iskoláztatás jóval kevésbe élhetett.

Másrészről az általános kiéiveltségnek nem kevésbé fontos része a természet tudomanyós elemek mellett bizonyos technikai művelődés elsajátítása is, amit ma mar a polgári neveléstudomány is kezd világosabban látni A mi társadalmunkban a tamilok képességeinek ás készségeinek teljes kifei^l lesztásében a municakészaég kifejlesztése szervesen kap helyet. Ez egyúttal gyakorlati célra is vezet, megkönnyíti a tanulóifjúság munkábaállását azon a fokon, amikor tanulmányait abbahagyja anélkül, hogy ezzel tanulmányait mindenkorra befejezte volna. Amikor erről általánosságban beszélünk, mindig gondolnunk kell a tanulók életkori sajátosságaira, amit figyelembe kell venni mind a korszerű ismeretek természetének ás méreteinek, mind pedig a termelés tudományos alapjai megismertetésének a nyújtásában a különböző iskolai fokoknál, S ezt nemcsak elméleti meggondolásként vetem fel, hanem olyan feladat gyanánt, ami pedagógiai Is lélektani tanszékeinknek sok szép problémát os feladatot nyújt. A méretekről szólván annyit bátran leszögezhetünk, hogy a leendő tantervek nem szolgálhat ják az egyes szaktudományok egyoldalú érvényesítés át• Mig egyfelől nyilvánvalóan el kell ismerni az Önállósult szaktudományok megfelelő helykeresését a tanítható iskolai tárgyak keretein belül, a régi tárgyakat az újak megfelelő eleműivel gazdagítva, másrészt szükségest régi anyag megrostálása.

Az uj tantervek kidolgozásával is összefügg, ennél azonban szélesebb problémákat is felvet az iskolai tananyag felépítése. Az eddigieknél lényegesen jobban kell építeniük az egyes iskolatípusoknak az előző iskolai fokra, hogy ne kelljen újra ugyanazt tanítani, másrészt az általános iskola is figyelembe veheti, hogy nem kell lezárt ismeretek nyújtására törekednie-, mert jóval többen fognak tovább tanulni; mint eddig. Az általános iskola eddigi zárt elgondolását tehát viszonylagos nyiltság válthatja fel. Az oktatási reform kiszélesíti a tanult emberek köret, mind kevesebb tehetségnek kell elkallódnia. Növekszik azoknak a formáknak a száma, amelyek elkerülhetővé teszik a tanulmányok zsákutcába jutását. Ebbe a körbe tartozik az ipari tanuló iskolák, a gimnáziumok ás a technikumok helyzetében bekövetkező változás, amire az irányelvek utalnak. Az a probléma is elég általános a világban, hiszen pl. Angliában is a középiskolák 70 %-a már eleve zsákutcát jelent az egyetemi és főiskolai tanulmányok szempontjából.

Minden szinten, nem utolsósorban egyetemeinken jelentős feladat a tanulók túlterhelésének megszüntetése, ami szintén az irányelvek központi gondolata. Sokan meg ma is félnek, esetleg demagógiát, vagy avantgardizmust látnak a probléma felvetésében. A valóságban azonban kétségtelenül sok forrása van a különböző iskolafokokon a túlterhelésnek* A tankönyvek és tantervek objektiv adottságai mellett az egyes oktatók hibás módszerei, a számonkérés különböző formái is idetartoznak. A gimnázium éveiből jelentős részt az érettségire való egyoldalú előkészítés tesz ki sokhelyütt, ami a túlterhelésnek is egyik forrása és az önálló gondolkodásnak is akadálya éppen azokban az években, amikor az önálló gondolkodás alapjait 1 ehe tne lerakni. /Itt fűzöm hozzá az egyetemi felvételi rendszer problémáját is, ami az eddigiekben legtöbbször az érettségi tudás anyagának ismételt ellenőrzése volt./ Mindez megmagyarázza, miért kell uj tanterveket készíteni az alsó- és középfokú iskolákban. Ezzel a kérdéssel azonban már egyetemi szinten is égetően fontos foglalkoznunk.

A túlterheléssel elvileg már sokszor foglalkoztunk, de a lényeg még ez-H