Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája

-182-korló iskolákkal, az ott működj kollégákkal, ahogyan nekik is be kell kapcsolódniok az egyetemi évekbe,

Elekes La.jos: Az Irányelvek olvasása engem több tekintetben nemcsak egyetértéssel töltött el, hanem meg is nyugtatott, mert ez a fogalmazás kiküszöbölt egy sor olyan aggályt, ami nemcsak mások részéről jutott el hozzám, hanem bennem is élt mint a végrehajtandó reform egyik jövendő végrehajtójában, mind a refcfmjr/ célját, jellegét, mind pedig végrehajtásának lehetőségeit illetően. A mostani munkálatok, amelyek korántsem lépnek fel a befejezettség igényével, azzal a meggyőződéssel töltenek el, hogy igen komoly megfontolás eredményei és magukban hordják annak lehetőségeit, hogy a szükségnek, az Ország fejlődésének megfelelő irányban és mérték szerint.fog megtörténni a reform. Ebből a szempontból is nagy örömmel töltött el Székely elvtárs bevezetőjének számos olyan mozzanata, amely már ebbe az irányba hatott, amikor értelmezte, kiegészítette, pontosabbá tette az Irányelveket és lehetőséget adott a megfelelő kapcsolódásra. Ilyen szempántból tartom én is Molnár elvtáosal egyetértőén hasznosnak az ilyen jellegű vitákat is, bár egyébként a viták tultengésének magam sem vagyok hive.

Az Irányelvekben foglalt elvi kérdésekhez itt nem kívánok hozzászólni. A gyakorlati tennivalókról szeretnék beszélni, elsősorban, de nem kizárólag a tanárképzés vonaláról, aláhúzva azt, amit ebben a kérdésben Molnár és Kárteszi elvtársak mondottak, amivel nagy vonalakban egyet tudok érteni, talán azzal a hozzáadással, hogy mindkettőjük fogalmazása a tennivalók mértéke tekintetében túlságosan megfontoltnak és túlságosan szerénynek tűnik. A megfontoltsággal és szerénységgel a követelések vonatkozásában én mindenkor egyetértek és egy ilyen nagyjelentőségű munkálat esetében különösen, ügy gondolom azonban, hogy amellett, hogy a most folyó tanévben vagy annak első felében az alapvető elvi problémák tisztázására kell fektetnünk a fősulyt - ami helyes -, mondom: emellett, sőt már ennek dokumentálásaképpen, az elvi probléma j&a&hairáxx foghatóbbá tétele érdekében egy sor gyakorlati problémát meg lehet és meg is kell oldani. Ilyen dolgok megoldása megindult, de távolról sem kielégitő fokon. Itt a szakmai foglalkozások problémája már több felszólalásban felmerült. Véleményem szerint nagyon helyes,’hogy felmerült, hiszen ez az egyik központi kérdés. Nyilvánvaló, hogy a tanárképzés vonatko-