Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)
1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája
/László/-181-/Koch folyt,/ ’ (40ZJ Kétségtelen, hogy ma már túlvagyunk azon, hogy előadásaink szocialista tartalmát bizonyos marxista mazsolák belehelyezésével biztosítsuk, de az is bizonyos, hogy tantárgyainknak valóban marx ista szellemet adni még nem nagyon tudunk, vagy legalább is ezen a téren még nagyon sok a tennivaló. Éppen ezért oktató kollégáinknak igenis kötelességük tárgyaik szakmai, ideológiai vonatkozásaival, marxista megállapításaival, alkotóan és tudományosan foglalkozni, és azokat az embereket, akik ezt hajlandók megtenni, támogatnunk kell, annál is inkább, mert legtöbb kollégában van egy bizonyos lebecsülés ezekkel a kérdésekkel szemben és általában többre értékelik az úgynevezett tiszta tudományos kutatásokat, amelyek többé-kevésbbé politikamentesek. Ami a továbbképzést illeti, egész oktatási rendszerünk egyik legnagyobb hibája az, hogy amikor hallgatóink elbúcsúztak az Egyetemtől V. évük után, mindenkapcsolatuk megszűnik az egye* temmel, holott az ilyen kapcsolat továbbképzésükben igen fontos szerepet játszhatna. Sőt /továbbmegyek: fejlettebb országokban az egyetemet végzett, de vidéken elhelyezkedett középiskolai tanárok a maguk tudományos morzsáival, tégláival, sőt építményeivel jelentősen hozzájárulhatnak a tudomány fejlesztéséhez, de csak akkor, ha tartják a kapcsolatot az egyetemmel, A TT-ben létrejött most a módszertani munkaközösség intézménye, amely rövid fennállása alatt is igen biztató eredményeket tud felmutatni. Ezekben a munkaközösségekben helyetfoglalnak a továbbképző intézmények felelős szakvezetői is. Ezeket tehát közelebb hoztuk magunkhoz, bevontuk az egyetani oktatásba, de kérdés, hogy megtettünk- e már mindent? Nem tettünk meg mindent azért, mert ugyanakkor az egyetem részéről a továbbképző intézményekben való működést nem tudtuk eléggé biztosítani. A gyakorló iskolákkal való kapcsolat szervezetileg kiépülőben van és nyugodt lélekkel merem állitani, hogy ez a kiépítés helyes útvonalon halad, de véleményem szexint szükség van arra, hogy legalább is a tanárképző szakokon a g yakorló iskolák működése és az egyetemi oktatás még szorosabban kapcsolódjék egymáshoz. Nem lehet ugyanis különválasztani a gyakorló évet a megelőző négy évi egyetemi oktatástól es nem lehet azt mondani - amire van bizonyos hajlandóság -, hogy a IV. évvel a hallgatók elvégezték egyetemi tanulmányaikat, az V. évben már semmi vagy legalábbis nagyon kevés közük van hozzá, ez már a gyakorló iskolák dolga. Ez nem áll fenn. Törődnünk kell a gya-
