Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája

*- 2 -emberek n.-Velssore, .u~ny egos fejlődés van a hallgatok szociális össze— t stol onek, a nők egyetemi tanulás ana it be leinte is bon , nem utolsósorban a ' ] hallgatók munkajánafc egye tóm utáni biztosításában. Mindez jelentős"szervezeti és tantervi változásokat igényelt, amelyek' hosszú évek ót* foglalkoztatják egyetemünk oktatóit, akiknek aktiv részvételét ás hozzájárulását az eredményekhez kormányzabunk elismeri ás megbecsüli. Oktatóink jelentős részének abban is szerepe van, hog^ az egyetemen kiszorulóban van a reakciós, tudomány tálán szemlélet, ás előretör korunk "tudományának haladó ideológiája, a marxizmus-leninizmuo. Mindezek az"eredmények teszik lehetővé, hogy az uj igényeknek megfelelően, kormányzatunk bizalommal várja az egyetem oktatóitól, a nagyobb tapasztalatokkal rendelkező tudósoktól és a melléjük fejlődő, az élettel nemegyszer erősebb kapcsolatban lévő fiatal oktatóktól az oktatási reform kidolgozásában és végrehajtásában való aktiv részvételt.

Világosan kell látnunk, hogy a társadalmi fejlődés meggyorsulása nemcsak az oktatók szocialista fejlődését igényli, hanem az oktatási rendszer ás tananyag változásait is. Oktatóink megértették azt a feladatot ás jobbára munkálkodtak azon, hogy a szocializmus építés ében résztvevő ifjúságot neveljenek. Látnunk kell azonban, hogy a felépült szocialista társadalom számára még képzettebb -és világnézetileg fejlettebb embereket kell nevelni. Szert ismerte fel az iskolareform szükségességét pártunk * és kormányzatunk, ezért folynak széleskörű vitákban több mint egy esztendeje az előkészületek.

1959* júliusa óta munkálkodik^a reform előkészítésén egy széleskörű bizottság, viszonyaink alapos, és kellő ideig tartó elemzése alapján, sokoldalú figyelemmel a hazai és külföldi kísérletekre. Kidolgozta és az illetékes szervek elé terjesztette az iskolareform alapelveit ás fő irányait. Ezek a körülmények maguk is mutatják a kérdés súlyát, és azt, hogy nem elsietett változtatásokról van szó. Nem feladatom az irányelvek részletes ismertetése, inkább egyes összefüggéseinek ás lényeges momentumainak kiemelésére törekszem. Nyilvánvalóan a reform egyik leglényegesebb, az oktatásügy történetében forradalmi elve az iskolának az álettc-i ás a gyakorlattal való szorosabb kapcsolata, a tanulóknak minden iskolatípusban a termelőmunkában való részvételre előkészítése. Az iskolai munkában jelentkező problémák egyik fő oka eddig az iskolai oktatás elvont, sokszor túlzottan elméletieskedő jellege volt, A középfokú oktatás örvendetes kiss élesedése következtében ez azzal a rossz következménnyel is járt, hogy az egyetemre nem került hallgatók nehezen találták meg helyüket a munkában, a termelésben* Ezekkel a problémákkal ás a vívódó szülőkkel és fiatalokkal évek óta mi is találkoztunk. Helytelen lenne azonban a reform központi gondolatának azt a fő célt tulajdonítani, hogy az iskolareform a fiatalok elhelyezkedésének problémáját akarja megoldani. A probléma megoldása azonban velejárója lesz az iskolareform központi eredmény ének, hogy sokoldalú képzéssel, a szocializmus igényeire készítsük elő a fiatalokat.

*

A reform másik lényeges alapéivá az általános és szakmai műveltség színvonalának emelése. Ez magában foglalja a tan tervek korszerűsít ásót, a korszerű tananyag kidolgozását. Egyetemünkön ennek a kérdésnek több ága is fonódik össze. Saját oktató munkánk anyaga módszere annál kevésbé lehet zárt és öncélú, mert a középiskolák és a felsőtagozatőkeigényeire tekintettel kell lennünk, másrészt hozzá kell szólnunk a középiskolai oktatás színvonalát eredményező tényezőkhöz is, hiszen az egyetemi oktatásnak a középiskolára kell épülnie, attól többet kell várnia