Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)
1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása
17/ "A káderutánpótlás többévrescóló távlati tervével nem Jó tapasztal aokat szeretünk. Ilyen tervet előre reálisan kidolgozni aligha lehet és az ilyen panirra fektetett tervnek sok rossí lélektani hatása vnn. Vélemények szerint inkább az alapelvet kell kimondani és a mindenkori egyetemi vezetést kell arra szorítani, hogy & káderutánpótlás alapvető elveit tartsa be, azaz. hogy Jelenleg foglalkoztatott fiatal oktatók és kutatók megtartása és fejlődésük biztosítása mellett a munkásparaszt származású kiváló hallgatókat a tervözet vegye számításba a Jövőbeni kád érképzésnél# he egy dolgot különlfeen hangsúlyozni kellene, hogy az egyetemi utánpótlást a gyakorlati életben dolgozó kiváló szakemberek behívásával is kell biztosítani. Itt nemcsak az alcsonyaoh fokú oktatási1 intézményben oktatókról van szó, hanem a műszaki, ik^ri és agrárértelmiség kiválóságairól is, akik az egyetemen kívül dolgoznak. A káderuránpótlásnak ez a nagyon hasenos módja eddig tejesen figyelmen kívül maradt.* Bolya Lajos, ro torst őseged 18/ A káderutánpótlás terv ne káderkidobási terv legyen, hanem a meglevő káderek fejlesztését célozza. Véleménye szerint két irányúnak kell lennie: "a./ A politikailag megfelelő tehetséges káderek szakmai fejlődésével való törődés. Hz elsősorban a professzorok feladata. Az állami és pártszerveké is annyiban, hogy no tor Leljék túl társadalmi munkával a kádereket. Bér a profess szórtéi nem szabad lehetetlent kívánni és rájuk: erőszakolni reménytelen ebeteket, de minden esetre az eddiginél több törődésre van szükség. b./ A szakmailag megfelelő káderek több türelemmel történő politikai nevelése« Ka elő sorben a párt%&rvezetek feladata, de tőlük se kívánjanak lehetetlent. feméesetesen szükség ^von kádercserére is. Hgyróeat aj tehetségek nőnek foí, másrészt nincs értelme as egyetemen tartani olyan oktatót akinél est sem tudományos sem pedig nevelés szempontok nem teszik indokolttá.” Bognár t&tyáa, KfcfB 19/ A tudományos káderpolitika esetében a jó célkitűzés eredményessége talán sehol sem függ ennyire a keresztülvitel módjától. "Agy formálisan végrehajtott rendelkezés semmi hasznot nem hoz| az esetleg erejükön felüli feladat elé állított tanerők csak elkeserednek, a hallgatók konklúziói a tényről óhatatlanul kedvezőtlenek. í-li az,amit reálisan lehet tenni e cél érdekében? A Középiskolai matematikai lapok és a sokféle verseny módot ad arra, hogy az egész ország területéről 15 éves kortél név és lakhely szerint regisztráljuk a tehetséges tanulókat, akik között bizonyára bovon v,m munkás-paraszt száiw inazásu. ü tehetségesek száma tapasztalat szerint igen nagy, mégis a megismert nevek igen-igen kis százaléka fal tudományéi pályára. A kifejezetten tehetségesekkel való személyes beszélgetésekből mindig kiderült, hogy a javadalmazás aránytalan volta az ipariakhoz képest az oka, hogy inkább mennek mérnöknek, orvosnak, vagy akármi másnak. Ha tehát tényleg tenni a— ka^runk valamit a tudományos és egyetemi káderutánpótlás biztosítására, akkor a 15. oldalon a 2. pont végéhez a terveset tegye hozzá: ”...az anyagi feltételek Eiegjavitáse mellett”. Item szól amellett a tervezet arról, milyen utón gondolja c tehetséges végzett hallgatók szakmai továbbfejlőüéoét elő-
