Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

vezetés figyelmen kivül hagyta azt a lenini elvet, hogy a "kulturális feladatot nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai és katonai feladatokat.. Háborúban lehet győzni néhány hónap alatt, kulturális győzelmet aratni azonban nem lehet ilyen rövid idő' alatt, a dolog lényegénél fogva itt hosszabb időre van szükség és alkalmazkodnunk kell ehhez a hosszabb időszakhoz. Terveznünk kell a munkát és a lehető legkitartóbban, legállhatatosabban és a lehető legrendszeresebben kell végeznünk". /Lenin Müvei 33. kötet 66. lap./ Ehhez járult még a személyi kultusz torzitó hatása és a túlzott központosításból eredő bürokratikus módszerek eluralkodása. Komoly károkat okozott, hogy azt a helyes lenini elvet, amelynek értelmében a kulturforradalom nem Öncél, hanem alá van rendelve az alapvető gazdasági és politikai feladatok megoldásának, szektás, dogmatikus módon értelmezték, s.a kulturális, sőt nem egyszer az oktató munkától is egészen közvetlen termelési és politikai kihatásokat vártak.

7* Külön kell szólnunk értelmiségi politikánkról, tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet az értelmiség a kulturforradalom egészében betölt, A párt nagy sikereket ért el az értelmiség megnyerésében a fordulat évéig, sőt még a következő egy-két esztendőiben is. Sikereit megkönnyitették, hogy már az illegalitás idején a magyar értelmiség nem egy kiemelkedő alakja lett a párt tagjává, vagy segitette elő - a pánton kivül - a párt célkitűzéseinek megvalósulását. Teljesen helyes volt, hogy a régi értelmiség ideológiai átnevelésére törekedve, ezzel egyidejűleg a munkás és paraszt származású uj értelmiség kialakulását segitette elő s a régi és uj értelmiség egybeötvözésével akarta megoldani a feladatokat. A helyes célkitűzés megválósitását a következő hibák akadályozták: a/ a fordulat éve után az értelmiség óriáfei többségét jelentő tanitók, tanárok, egyszerű mérnökök, orvosok stb. anyagi és-erkölcsi megbecsülését elhanyagolta, nem vonta be kellően a szocialista épités feladatainak megoldásába, s átnevelésüket egyoldalúan, csak intellektuális ráhatás utján igyekezett elérni, b/ A magasan kvalifikált - anyagilag általában megfelelően dotált - értelmiség megnyerésére való törekvés viszont nem egyszer elvtelen udvarlássá vált, nem kritizáltuk hibáikat, mert együttműködtek velünk, vagy amennyiben biráltuk őket, mi függesztettük fel az együttműködést. Az értelmiség zömének - a vezető értelmiség munkatársainak, barátainak, rokonainak, - nem megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülése is akadályozta, hogy a vezető értelmiséget teljesen magunk mellé állítsuk. c/ Az uj szocialista értelmiség nevelésében - legalábbis 1953-ig - nem mindig állítottunk fel megfelelő követelményeket; egyes területeken elhamarkodottan állítottunk friss diplomásokat vezető pozíciókba mielőtt megszerezhették volna a funkciójuk jó betöltéséhez szükséges tapasztalatokat. Másfelől - és ez volt a súlyosabb hiba - sem az egyetemi, főiskolai tanulmányok idején, sem azután nem gondoskodtunk megfelelően a politikailag szilárd és a párthoz közelálló emberek szakmai fejlődésének feltételeiről, tulhalmoztuk őket táfsadalmi munkával, ami a politikailag szilárd, szakmailag magasképzettségü és tehetséges kommunista szakemberek viszonylagos hiányában bosszulta meg magát.

8. 1953 után a hibák kijavítására irányuló törekvések és a jogos kritikai észrevételek mellett inkább előtérbe kerültek olyan nézetek és törekvések, amelyek nem a kulturforradalom hibáinak kijavítására, hanem magának a folyamatnak megakasztására és megsemmisítésére irányultak. Mivel a revizionizmussal a régi pártvezetés csak a maga dogmatikus elveit és gyakorlatát tudta szembehelyezni, ennek elégtelenségét viszont maga is érezte, s egyes kérdésekben elvtelen engedményeket tett a revizionizmus javára, azért az egységes szocialista művelődéspolitika megszűnt. 1956-ban a Petőfi Körben és más. vitafórumokon az - összességükben _ ellenforradalmivá váló revizionista nézetek képviselői sőt hovatovább a nyiltan burzsoá nézetek képviselői is olyan hadjáratot indítottak kulturális fej lődésünk és a szocialista kultúra ellen, amely része volt az ellenforradalom esz mei előkészítésének. Ahol a párt eszméi háttérbe szorulnak, vagy kiszorulnak, ott maga a párt szorul háttérbe, illetve szűnik meg hivatását betölteni. A revizionizmus, a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra jelszavát a tar talmában nemzeti és szocialista kultúra, szocialista mázzal, alig leplezett na- 6 -