Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

Természetesei nem igaz, hogy nincsenek vagy nincsenek kellő számban oly én munkás—paraszt fiatalok, akik az egyetemi tanulmányokra alkalmasak lennének, ellenben de facto nincsenek kellő számban a jelentkezések során# Ennek valószínűleg az az oka, hogy a minisztériumnak helytelen az erre vonatkozó káderpolitikája, amely abban áll, hogy! ne törődjünk a középiskolában a kérdéssel, ellenben megállapítunk valamiféle számokat és kiadjuk a parancsot, hogy ezt teljesíteni kell# Saját negyedik gimnazista fiával eddig csak az történt, hogy pár héttel ez előtt kapott egy kérdőivet, amelybe be kellett Írnia, hogy milyen pályára készül, - ez történt Vele mindeddig a középiskolában a pályaválasztás tekintetében# A munkáskádereknél igen súlyos feladat ez, mert a munkásfiu Ösztönszerüleg vonzódik apja mesterségéhez és azt is látja, hogy ott kevesebb munkával sokkal gyorsabban ér el magasabb anyagi eredményt# Nem lehet egy kérdőív kitöltésével elérni, hogy kellő számban legyenek az osztály politika szempontjainak megfelelő jelentkezők az Egyetemen# A TTX-41 ebben a tekintetben hasonló a helyzet, mint a Jogi Aaron: 22 pontos értelmiségi és kis alkalmazót ti gyerekeket el kell utasítani, amikor a 14 pontos munkáskáderekből sincs elég ahhoz, hogy a gyakran mágikus erővel ható keretszámokat betöltsék, s ilyenkor inkább csökkentjük a létszámot, megtagadjuk a tervet, csak hogy ezt a követelményt teljed, teni tudjuk# Ez helytelen# A 16# oldal alulról 5# sorában a "megfelelő arány" kifejezést esetleg "ésszerű arány" kifejezésre kellene változtatni s utalni kellene arra, hogy itt a reális lehetőségekből kell kiindulni és ezeknek a lehetőségeknek a realitását már a középiskolában helyes káderpolitikával kell megvalósítani*

Hasonló a helyzet az oktatókkal kapcsolatos káderpolitikával# ^agyon sokszor hoztunk már olyan határozatot /l5*« oldal 1-3 sora/, hogy egyetemeink fiatal oktatóinak nagy többsége politikailag szilárd, szakmailag jól felkészült, a marxizmus-leninizmus világnézetét magáénak valló szakember legyen, de ennek a helyes intenciónak az eredménye pl# az lett, hogy nyolc olyan tanársegédet alkalmaztunk, akik arra a helyre nem volak alkalmasak# Itt sem lehet dogmatikus és a realitások határán túlmenő követelményeket támasztani, itt is oe ák azt lehet mondani, hogy ez a törekvés helyes, de csak a természetes és reális feltételek beérésének mértékében lehet ezt a. káderfejlesztést végrehajtani és nem úgy, hogy most elhatározzuk, hogy hat év múlva milyen legyen oktatóink szociális összetétele, anélkül, hogy tudnék, hogy milyen forrásokból fogjuk az uj oktatókat előteremteni# Ez irreális# Az oktatók és hallgatók vonalán egyaránt rendelkezésre állnak ma már azok a rossz tapasztalatok, amelyek ennek a módszernek megváltoztatására intenek#

Ami a beiskolázást illeti, a felv'teli vizsgák rendszerének fenntartása mellett csak akkor lehet ezt a kérdést reálisan és megnyugtatóan megoldani, ha az I#éves beiskolá ási létszámot a tervszámnál iánrarg lényegesei magasabban állapítjuk meg és azt tesszük az Egyetem kötelességévé, hogy a2 első félévi vagy az első év során szelektáljon, természetesen az osztályszempontoknak megfelelően és az arra alkalmas munkás—paraszt hallgatóknak minden segítséget rnegadm#

Többen rámutattak, hogy a tervezet a tudományos kérdések tekintetében hiányos# Lengyel Bélának az a javaslata és a minisztériumhoz intézett kérése, hogy ezt a dolgot ne az Akadémiától függetlenül és ne is azt megelőzve igyekezzenek tető alá hozni# Lehetetlen, hogy a minisztérium ezekben a kérdésekben prograramot /tudjon adni, amig az Akadémiával való viszony, az aspirantura, a tudományos kutatás szervezése kérdését előzetesen nem tisztázta# Kéri a minisztériumot, hogy ezeket a kérdéseket mint előkérdéseket kezelje, mert különben tengeri kígyó lesz ebből#-