Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)
1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása
/Patyi/ Németh Gyula : Az Egyetemi Tanács bizonyos bölcs mérsékletet tanúsított az általános elvek megvitatása tekintetében. Sokat lehetne erről beszélni. Gondolkozott azon, hogy mihez szóljon hozzá. Véleménye szerint a legfontosabb kérdés a minőségi szempont kérdése* ügy érezte, hogy a legerősebb érzelmi árnyalatok a rektor hozzászólásában is ezek voltak. Az egyetemi oktatás kérdését sarkalatosán ebben látja* Az előadó tanárok helyzetét illetően óriási mulasztások vannak* Kiment a divatból, hogy a hallgató áhítattal menjen az előadásra. A mostani szokásokkal ebben a tekintetben rendszerünkkel /kialakult gyakorlatunkkal/ nincs megelégedve. A professzor világos, egyszerű szavai mögött ők fiatal korukban látták az okos embert. Rajongva mentek az órákra. Beöthy leolt, Horváth János, óráinak hallgatása ünnep volt a hallgatóknak. Még orvos hallgatók is eljártak ezekre az órákra. Mostanság a leghíresebb professzorok nemigen tartanak előadásokat pl. gondol Lukács Györgyre, pedig Lukács György nem minden bokorban terem. Azzal, hogy a professzor nem tart órát nem tudjuk megfogni a hallgat°ságot. A tanár személyes jelenlétének, előadásának egészen más a nevelőhatása. Az egyetemi előadásokat olyan emberek tartják, akik az ifjúság lelkűiét ét kezükben tudják tartani. Eötvös mondta egyszer, hogy az lesz jó középiskolai tanár, aki már az egyetemen hozzákapcsolódik a tanár tudományos problémákkal való küzdelméhez lelkikontaktuson keresztül. Képtelen dolog a tananyagot " leadni n s a tudomány művelője más területen szét van szórva. Tanácsülés! tapasztalatai is arról t anuskodnak, hogy fiatal egyetemi oktatók jegyzetből adnak elő, s nem rendelkeznek tudományos munkássággal. Tanácsülésen több olyan pályázatot kellett elbirálni, akiknél a tudományos produkció/ szinte alig-alig létezett, vagy nem is létezett. A diákotthonok rendszerével kapcsolatban megjegyzi, hogy ki kell válasz* tani a legjobb munkás és parasztgyerekeket az értelmiségiekkel együtt, akik egymásközt akár 60-an vagy nyolcvanan magasszinvonalu vitákba tudnak bocsátkozni, de nem tartja helyesnek a diákkaszárnyákat. A fentieket központi kérdésnek tartja. Több kérdéssel is szeretett volna foglalkozni, de az idő rövidsége miatt ezeket Írásban juttatja el a rektorhoz. Túrán Pál a tervezet két fejezéhez kiván egyszerre hozzászólni, mert a felsőoktatás és a tudomány kérdése olyan szoros kapcsolatban van, hogy azt szétválasztani nem is lehet. Ami a tudományra vonatkozó részeket illeti ebben a Magyar Tudományos Akadémia nevét egyetlenegyszer látja szerepelni. Szén túl azonban az egész tervezetben a Magyar Tudományos Akadémiáról egy árva szó sincs* Felteszi a kérdést, hogy ki legyen a tudomány gazdája * mert valamiféle gazdájának a tudománynak kell lenni. A Tudományos Tanács a tudományos munka irányítására nem képes, mert tudomása szerint minimálissül öt szakminisztériummal van kapcsolata, 8 ez önmagában is lehetetlenné tesz átfogó elvi irányítást* Ebben a tekintetben a tervezetben le kell fektetni, hogy a tudomány gazdája a Magyar Tudományos Akadémia legyen* Nem akarja felsorolni a tervezet érdemeit, de a hiányosságok elmondásával segíteni kíván. A tudomány gazdátlansága üti rá bélyegét a következő fejezetre is, amely a tudományok feladatát kívánja felsorolni. Ezek azonban teljes általánosságok. Ésszerűbb lett volna mondani, hogy általánosságban mik a feladatok, hogy a kormány a tudományoktól a tudományok művelőitől mit vár, mit tart kívánatosnak. Nem tartja helyesnek a tervezet végén szereplő " tudomány fejmosást " •
