Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)
1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása
Egyed László a sovinizmust úgy fogalmazná meg, hogy nacionalizmus ♦ faji elfogultság» sovinizmus. Ez ellen küzdünk. Ha azt az ezzel kapcsolatos pszihikus gátlást meg tudjuk szüntetni, hogy a nacionalizmus nem sovinizmus, könnyebb lesz harcolni a soviniszta elfogultság ellen. Mátrai László rámutat, hogy a kapitalista kultúrában is van internacionalizmus és ez a kozmopolitizmus, ott is van hazafiság és ezt nevezzük nacionalizmusnak és a szocialista kultúrában a szocialista hazafiságot kell a kapitalista nacionalizmus helyébe léptetnünk, amelynek másik oldala ép£en a proletár internacionalizmus. Ortutay Gyula szerint az anyagban sokszor szürke, jelentéktelen és elmosódott a fogalmazás. Pl. a M kulturforradalom ” valóban rossz kifejezés* A 7* oldalon a c/ pont két kérdést fog össze egy pont alá: egyrészt a város és a falu közötti kulturális távolság kérdését, másrészt az értelmiség és a gyakorlat, a politechnikai oktatás kérdését, ami két különböző problémakör, de érintkezik egymással. Kéri, hogy ezt a végleges szövegben bontsák majd fel két pontra. Bármennyire a művelődés átfogó programjáról van szó, ne elégedjünk meg azzal, hogy a 8. oldalon a e/ pontban a művelődésügy költségvetési részesedéséről ilyen homályos mondatokban és nagyon röviden essék szó. Világosan meg kell mondani, nem lehet az, hogy a művelődésügy költségvetési fundálása olyan alacsony legyen és le kell szögeznünk, hogy a művelődésügyi befektetések a leggazdaságosabb befektetések az egész ország számára. Amit ide befektetünk, az a szakemberképzés e leggülönbözőbb csatornáin keresztül a legjövedelmezőbb az egész ország, az ipar és a mezőgazdaság számára is. Kérjük a művelődésügyi kormányzatot, hogy a szövegben ennek adjon sokkal nagyobb nyomatékot. A bevezetésből sem maradhat el egy kérdés, amelyet végre egyszer becsületesen és bátran fel kell vetni: ideje most már a népi demokrácia 13« évében, hogy egész művelődéspolitikánk alapelve a munkás és dolgozó parasztifjuság maximális támogatása mellett a legszigorúbb minőségi szelekció elve legyen. Ennek a gondolatnak - mint politikai gondolatnak - a bevezető politikai részben is hangsúlyt kell adnunk. A proletáriátus hatalmának politikai szempontjait természetesen helyesli Ortutay elvtárs, de törekednünk kell arra, hogy munkás-paraszt gyermekeink is aszerint dolgozzanak, hogy egy mirisőgi szelekcióra elengedhetetlenül szükség van. A politechnikai oktatás kérdése a 8. oldalon egy mellékmondatban be van vetve, de azután az oktatási kérdéseknél még csak említésre sem kerül, ahol pedig a gyakorlati megvalósításra vonatkozó elvek vannak. Kéri a minisztériumot, hogy ezt a gondolatot, ha valóban olyan fontosnak tartja, oda dolgozza be. Vannak ebben a tekintetben kezdeményezések falusi iskolák mellett is, de ezek a kísérletek bizonytalanok, nincsen kidolgozva a metovikájuk. ügy látja, hogy az Egyetemi Tanácsnak az a véleménye, hogy a bevehető fejezetben több helyen általános, nem egyszer pontatlan a fogalmazás, a történeti bevezetés és az utána következő elvi részek között a kapcsolat nem elég organikus. Ortutay elvtárs teljesen egyetért Mód Aladárnak azzal a bírálatával, hogy a történeti bevezetés első pontja pozitív vonalról induljon ki és azt a forradalmi hagyományt emelje ki, amihez kell fűznünk művelődési politikánkat. A minisztérium számára is hasznosan fogalmazta meg folnai Gábor azt a három ágat / Urbánus
