Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 1.a.12.)
1957. január 9. - 1. Javaslattétel az oktatásügyi kormánybiztos leirata értelmében a tanév hátralévő részére a rektor személyére
Kniezsa István: -cin teljesen a kar képviselőjének érzem magam. Amikor elvállaltam a dékánságot, kifejezetten azhal fogadtam el, hogy én a kar képviselőjev- vagyok, nemcsak a rektor, hanem minden más magasabb fórum felé, tehát hitet tettem amellett, hogy az autonómiát képviselni figom. Most én deferáljak a régi felülről yaló dirigálás rendszerének, amikor ebben a szavazásban résztveszek? Bn nem veszek részt a szavazásban. Járható utat látok azonban Bárczi Géza javaslatában: holnap lesz nálunk kari ülés, karunk tanácstagjait a kar kiküld - heti speciálisan a rektorválasztásra és akkor akár holnap után megint összeülhetünk. Szádeczky Kardos Elemér: Jogi kérdésről lévén szó, meghallgattuk jogász kartársainkat, ^zt hiszem,teljesen világos, amit ők kifejtettek. Németh Gyula: Az Egyetemi Tanácsnak sokszor tagja voltam, mint dékán és rektor, Az a tradició, hogy itt egyetértünk. Most egy olyan súlyos momentum merült fel, amely a tanács egyetértését kétségessé teszi. Javaslom, hogy ezt a súlyos ellentétet küszöböljük ki Bárczi Géza indit ványával. Úgy tudom, hogy csak a Bölcéészkar tagjai nem kaptak a kar részéről megbizást arra, hogy a Tanácsban üljenek. Engem kétszer is kinevezett a miniszter, Egyszer lemondtam, most másodszor nem mondtam le, résztveszek a tanácsülésen, de a kar tudomásom szerint ezt nem tárgyalta. Holnap kari ülésünk lesz, ha a kar megbiz bennünket azzgl, hogy ebben az ügyben itt a tanácsban képviseljük, akkor a közeli napokban újra összeülhetünk, így kiküszöböljük az ellentétet és teljes lesz a harmónia. Marx György: aláhúzom azt, ami a Bölcsészkarról elhangzott. ^em látom tragédiának,ha még egy darabig a jelenlegi rektor régi alapon hivatalban marad. Azok a karok, ahol a választás nem történt meg, helyes lenne, ha foglalkoznának a kérdéssel. Székely György: Tudomásom szerint a Bölcsészettudományi Kar előtt a dékán ismertette a kormánybiztosi leiratot és ott alkalom lett volna annak megvitatására, arra, hogy a kar eldöntse ezt a kérdést, Nem£ tisztán dékáni önkény alapján kerültek ide a tanácstagjai, hanem inkább irzakgág szokás, mint szabály hogy minden szaknak megvannak itt a képviselői. Bárczi professzor ur nyilván azért került a dékán jelölése alapján az idén a Tanácsba, mert előtte Paijs Dezső képviselte a magyar nyelvészetet, Oroszlán Zoltán előtt pedig Banner professzor volt tanácstag, tehát egymást váltották. ■°e kell látni, hogy most átmeneti állapot van, függetlenül attól, hogy egyetértünk vagy nem a minisztériumnak azzal a döntésével, hogy ilyen megoldást választott. Nem tudom, hogy ha szükség van arra, hogy egy ideiglenes állapotot fenntartsunk, miért kell ilyen bonyodalmat teremteni, amikor ugyanilyen alapon egyszer már a rektort megválasztották. Akkor is igy voltak meg a választás feltételei. De ha már eze a leirat jött, felesleges bonyolítani a kérdést azzal, hogy tudomásul vesszük a minisztériumnak azt az óhaját, hogy választani kell, a formát azonban deferálásnak tartjuk. Abban nem tudok Kniezsa dékán úrral egyetérteni, hogy az deferálás lenne, ha a szavazásban résztvennénk. Ha egyáltalában nem értünk egyet a minisztérium leiratával, ezt módunkban van megállapítani. Nem szabad népszerűségi szempontokat £k szem előtt tartani.
