Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1955. szeptember 30. - 1. Az országos-rektori és dékáni értekezlet anyagának megtárgyalása

sei kapcsolatos bizonyos ellenállást illeti, az ilyenekkel személy szerint komoly vitát kell folytatni.

Juhász Sándor szerint a katonai tanszék nevelőmunkájának nem elég Hatásos volta elsősorban a katonai oktatás tartalmi. és módszerbeli kérdéseiből, valamint azokból a hibákból ered, amelyeket egyes előadók az oktatás során elkövetnek.

Nem lehet azt mondani, hogy a katonai tanszék végzi a hazafias nevelést, mert ez azt Jelenti,hogy más tanszék nem végzi. Elmondja, hogy az atom-kárdesben a hallgatók között keletkezhető pánikhangulat kiküszöbölése érdekében eredménytelenül kérte a marxista tanszék támogatását, soká tartott, mig ebben* a kérdésben rendet tudott teremteni, holott a marxista tanszékkel közösen ezt sokkal jobban meg lehetett volna oldani. Megemlíti, hogy az Ágoston-féle, ** A nevelés kérdései az egyetemen*^. bros$jura ggyében nem kérdezték meg a katonai tanszéket és ebben a kiadványban nem volt szó a katonai áldozatkészségről. Felhozza, hogy az egyetem egyik karán sem sikerült tanszékének elérnie a magyar néphadsereg napjának megünneplését, csak a katonai oktatók tartottak óráikon tízperces méltatást. A hat/ározati javaslat 3., 4, és 5. pontja véleménye szerint kiegészítendő a marxizmus, a pedagógiai és katonai tanszék szoros együttműködésére való utalással. ^Fontos a hallgatók kulturált, természetes és udvarias viselkedésre való nevelései felszólaló a maga részéről ezt személyes beszélgetésekben igyekszik elérni.

A határozati javaslatnak arraló utalásából, hogy a katonai tanszék támogassa a hallgatóság hazafiasságra nevelését, Juhász elvtárs azt a következtetést vonta le, hogy tanszékének sokkal jobban meg kell ismernie az egyes karok munkáját. Megbeszélte előadóival, hogy heti 1-2 órát töltsenek egy-egy kari professzor órájának meghállgatásával, miután az illető professzorral ezt megbeszélték, hogy hozzá tudjanak hizonyos mértékben szólni a hallgatók munkájához.

Mód Aladár teljes mértékben egyetért a referátummal. A rektor elvtlirs mint fő feladatot emelte ki, hogy azt a feladatot, ame — - lyet 1949-50 után kezdtünk^áe bizonyos hibákkal oldottunk meg, ^ most fokozatosan és jobban oldjuk meg. Valóban erről van szó, de kérdés, hogy megvan- e ennek a lehetősége. Véleménye szerint akkor juthatunk tovább, ha az elért eredményekre támaszkodunk. Fontos, hogy bizonytalanságot ne keltsünk oktatóink körében abban a tekintetben, hogy nem valami gyökeresen újról, hanem az eddigi munka folytatásáról van szó. Kétségtelen, hog^ nem fejlesztettük tovább 1951- utáni munkánk bizonyos eredményeit, pl. a hallgatókká?, való foglalkozás, a tömegoktatás módszereinek kialakiátsa* tekintetében. Támaszkodnunk kell arra is, amit junius hozott, amikor bizonyos mértékig a tudományos igényt , az ideológiai munka igényét és követelését állitotta fokozotabban előtérbe. A KV. határozat végrehajtásának egyetlen lehetsé. ges módja valóban a tudományos és ideológiai munka megjavitása. Kérdés, hogy megvan- e ennek a lehetősége, amikor ugyanakkor előtérbe állitgiuk a munkás^paraszt származású hallgatók fokozott segítését? Nemcsak az Egyetemi Tanácson múlik £z, hanem a tanszéki munkatársak megnyeréséről is szó van. Nem árt kiemelni azt a gyökeres különbséget, ami ennek a feladatnak végrehajtásában^ jelenlegi és az 1951-es helyzet között van. Annakidején ugyanis irreálisan magas beiskolázás mellett állítottunk fel bizonyos irreális követelményeket. Most lényegesen kisebb lét/László/