Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1955. szeptember 30. - 1. Az országos-rektori és dékáni értekezlet anyagának megtárgyalása

/ László / Hiba volt bizonyos osztálybáke helytelen álláspontja és az egyetemi munka sperspektivátlansága: nem az egész oktatási volument néztük, hanem szorosan csak azt a négy évet, amit az illető hallgató az egyetemen tölt. A munkás-paraszt származású hallgatók helyes nevelése te­kintetében teljesen egyetért Kardos Tiborral. A munkás-pasaszt származású hallgatók bizonytalanságának megszüntetését ott kellene kezdeni, hogy otthon legyenek Budapesten, megismerjék a főváros kulturális és politikai csomópontjait: az országházat, a nagy könyvtárakat, szinházakat, Budapest természeti környeze­tét, a Munkásmozgalmi Intézetet, a Hadtörténeti Múzeumot, más nagy múzeumokat stb. A közönségszervezés során különösen az I. éves munkás-paraszt származású hallgatókat anyagilag is segiteni kellene, hogy meg­ismerjék a szinházakat, a kulturális élet lehetőségeit. Számuk­ra külön úgy kellene elvégezni az egyetemi jelegű munkába való tervszerű bevezetést, hogy ne legyen bántó. Ezzel kapcsolatban egyrészt folyamatos pedagógiai munkát kell megkövetelni a tan­székektől / szorosabb tanulmányi felügyelet, nagyobb tanszékek­nél csoportos konzultációk /, másrészt a munkás-paraszt szárma­zású hallgatókat fokozottan kell bevonni a tanszéki munkába / szemináriumi felelősök stb. /, hogy organikus kapcsolatba ke­rüljenek az oktatókkal. Ezenkivül - amiben még leghátrább vagyunk - a mozgalmi munkában kellene együttdolgoznia az oktató személy­zetnek a munkás-paraszt származású hallgatókkal, hogy eltűnjék kisebbrendűségi érzésük. Ezen az utón azután tanulmányi eredményeik is javulnak. Ami a tanárok ideológiai fejlődését Illeti - folytatja Bóka elv­társ - ebben is súlyos önkritikát kell gyakorolnom, mert az álla­mi ideológiai oktatásban rossz bürokraták voltunk, nem tudtunk jól szervezni. Kevés jó kivétel volt: igy pl. Kardos elvtárs konferenciáin a hallgatók átlag 50 valóban megjelent. Külö­nösen liberálisok voltunk : az oktatók nagyrésze csak jelentkezett, de gyakorlatilag nem vett részt a konferenciákon, és ebbe egysze­rűen belenyugodtunk, szervezeti hibákra gondoltunk, nem jutott eszünkbe, hogjy a konferenciavezető fezébe adjunk olyan égető, ak­tuális problémákat, amelyekkel a kari vezetők küszködnek és amelyek a konferencia anyagához szervesen hozzátartoznának. Ha egy jegyzet­vita stb. során hiányosságokról* vagy tévedésekről van szó, rá kell olvasni az illetőre, hogy azt a kérdést az egyik konferencián rész­letesen megtárgyalták. Helyesen állapította meg a rektor, hogy egyetemünknek bizonyos mér­tékig ideológiai fórummá kell válnia. Mindeddig afaonban nem adtunk 4az ideológiai oktatásnak semmiféle konkrét célt. Az ideológiai kon­ferenciáknak konkrét célt kell adni, hogy az egyétem tanári kara valóban jó ideológiai felkészüléssel foglalhasson állást egy-egy időszerű kérdésben: például a magyar irodalmi élet, a magyar töifcé­­netirás, az esztétika mai problémáit, s akkor sokkal inkább vesz­nek majd részt a professzorok a konferenciákon. Az ideológiai kép­zés iránti érdeklődés terén egyébként a nyelv- és irodalomtudományi karon már is örvendetes javulás mutatkozik. Ami az ezzel az kérdés-

Next

/
Thumbnails
Contents