Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1955. szeptember 30. - 1. Az országos-rektori és dékáni értekezlet anyagának megtárgyalása
- 9 -(v rögtönzött, e±őszakolt megoldás ezen a téren csak nagyon súlyos károkat okozhatna. De az egyetem oktatószemélyzetében a munkás-paraszt származásúak térhezjuttatása elkerülhetetlen és egy többéves káderfejlesztesi terv központi gondolatát kell*- hogy képezze. Vannak persze feladatok, amelyeket meg lehet oldani mindenfajta erőszakosság, mindenfajta látszat- vagy kirakatmunka elkerülésével. Orbán elvtárs mutatott rá, hogy bizonyos egyetemeken - igy a Műegyetemen - vannak olyan oktatók, akik szociálisan a legrosszabb származásúak, szakmailag igen gyengék, és amellett politikailag rombolók is. Ilyeneket nem szabad az egyetemen tartanunk, ezek elveszik a teret a^tehetséges, politikailag jó munkás-paraszt származású káderek elől. Ezeknek felkutatására sürgősen sort kell keriteni és az ilyenek lecserélését még november 15 előtt meg kell valósitanuhk. Ez természetesen nem érintheti az egyetemen bármiféle számrazásu értékes tanszemélyzet kérdését, és szó sincs ezzel kapcsolatban bármiféle formában tudós profeszszoraink helyzetéről. Bármiféle ezekről elterjedt hir teljesen alaptalan és ellenséges propaganda.. Hogyan lehetne a munkás-paraszt számazásu hallgatók problémáján ás fejlődésén tovább dolgozni? A rektor azt hiszi, hogy ez a tanácsülés, amely inkább elvi /oldalról próbál a kérdéssel foglalkozni, nem fog tudni olyan konkrétumokat ás olyan szerencsés gyakorlati megoldásokat sugallani, mint a kari oktatói értekezletek vagy éppen a tanszéki értekezletek, ahol a sajátos kari vagy tanszéki élethez alkalmazható megoldásokat meg kell találni. Ilyen témák, amelyekről ezeken az értekezleteken gondolkozni kell: 1. / az intézeti rendszer, a kabinet-rendszer^ amelyet természetesen nem lehet összegyeemi vonatkozásban, általános szabály formájában definiálni, - 2./ aspiranturára küldendő tehetséges hallgatóink nagyon gondos megválasztása és a valóban tehet séges munkás-paraszt származású hallgatók eddiginél fokozottabb érvényesülése. Itt megint nem látszatmunkáról vagy gesztusokról van szó. Igyekezzünk a reményt nyújtó munkás-paraszt származású hallgatókat már II-III. éves korukban kiszemelni és velük messzemenően foglalkozni. Az aspiránsok viszonylag nem rossz szociális összetátelüek. E- ezknél az egyetemeknek első választási joguk legyen. Gondolkozni kell az évfolyamfelelősi rendszer uj formájának kialakításáról. törekednünk kell arra, hogy a munkás-paraszt kádereknek a ^tudományos diákörökben több szerepet juttassunk. A munkás-paraszt származású hallgató káderek nagyfokú passzivitása a diákkörökben, a speciálszemináriumokban, visszahúzódásuk a szakmai feladatoktól, - nem utolsósorban azért van, mert nem biznak az erejükben. Mindent ki kell használni, hogy nyilvános szereples által megszerezhessék önbizal4 mukat ás elsajátítsák a nyugodt és öntudatos polémia képességet. Gondolkoznunk kell hallgatóink egyetemen kivüli társadalmi, stb. munkájának, a DlSz-életnek kialakitásáral, valamint a gyengébb hallgatókkal való foglálkozás uj 2orlg* Ezeket a kérdéseket szintén tans* m^n^ieavnit«feí>bin le^etne megfogalmazni. A régi formák nem m-ndrg voltak helyesek: a tulfogMkozás, babusgatás néha /László/ 4 tanszéki /
