Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. július 27. - 4. Aranydiplomák odaítélésére vonatkozó javaslatok

Jelentés Hexendorf Edit adjunktusi pályázatával kapcsolatban*

Hexendorf Edit mint az E.L.T.E, Nyelv- és Irodalomtudományi Kara első számú magyar nyelvészeti tanszék tanársegéde adta be pályázatát a tanszéken meghirdetett adjunktusi állásra.

Amióta, hallgató korának kezdetétől fogva Hexendorf Editet ismerem, ritka kitartással, valóban T<ernyedetlen" szorgalommal dolgozik tudásának gyarapításán és a megszerzett széleskörű s egyszersmind biztos tudásnak önálló munkában való értékesítésén. Már igen korán egészen szokatlan érettséget mutatott, úgyhogy még egyetemi időszakában megokoltnak találtam a tudományos nyilvánosság előtt való megjelentetését. Első* bemutatkozásai megérdemelt figyelmet ébresztettek, és ami munkálataiból nyilvánosságra kerül, az mindig tartalmaz nem csekély tanulságot, sokszor meglepetést közönsége számára. Szívesen fordul bonyolult, sőt kényes tárgyak felé. Gczdag ismeretei, továbbá a részletekbe való elmélyedésre, de az általánosságok felfogására is egyaránt alkalmas képességei igen érdekes és fontos kérdéseknek a megoldásához vezetik el őt. A nyelvtudománynak minden ágában szinte egyenlő mértékű fogékonysággal és tájékozottsággal rendelkezik, és - ami különös megbecsülést vívhat ki neki, az a kiváló érzék a nyelvi jelenségeknek a szellemi műveltség, az irodalom és költészet- körében való érvényesülése irányában. Az utóbbi mozzanatokban való fejlődéséhez nagyon jó alapot vetett az a szerencséje, hogy Horváth Jánosnak utolsó egyetemi éveiben kedves és méltányolt tanítványa lehetett. Ki kell emelnem egy olyan erényét, amely -sajnos- nem ‘éppen általános a tudománynak ifjabb művelői között: a minden tekintetben való megbízhatóság, pontosság, az alakításban és a fogalmazásban való szabatosság.

Nyomtatásban napvilágot látott dolgozatainak a jegyzéke egyáltalában nem nyújt megfelelő képet arról, hogy pályája induló szakaszában, aránylag kevés év alatt milyen sok ágú és milyen tekintélyes méretű munkásságot fejtett ki, így többek között különféle referátumok, bírálatok készítődéként, az új Nyelvtörténeti Szótár gyüjtőjeként vagy különösen az új helyesírási szabályzat létrejötte körül. Az utóbbi tevékenységinek elismeréséül az Akadémia Helyesírási Bizottságának a tagja lett.

Aspiránsi vizsgáit kitűnő, sőt feltűnő sikerrel tette le. Kandidátusi értekezése benyújtás előtt áll. A nemcsak a nyelvészetre szorítkozó szakkörök várakozással tekintenek eléje. Megítélésem szerint a munkálat e várakozást teljes mértékben ki fogja elégíteni, és mint sok tekintetben úttörő munka igen lényeges gyarapodását, jelenti tudományunknak és jeles bizonysága lesz a szerző tudományos rátermettségének.

Az egyetemi oktató és nevelő munkában 1951* szeptemberétől kezdve szinte szakadatlanul részt vesz, nem mindig hivatalos kötelezettségből, hanem többször az ilyen munkát is szívesen vállaló egyéni készségből. Ebben az irányban is jellemzője c valóban mintaszerű gondosság, a nehézségek elől ki nem térő pedagógiai lendület és szívósság.

Mindezek alapján magától értetődőnek tartom Hexendorf Editnek adjunktussá való előléptetését,

Budapest, 1956. július 18.

EAIS DEZSŐ sk. tenszákve zet