Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. április 6. - 1. A tudományos munka helyzete az egyetemen
- 13 -/László/ ím?) Lengyel Bála tudományos rektorhelyettes reflektál ezután a hozzászólásokra.- Több hozzászóló részéről elhangzott, hogy az előterjesztés inkább foglalkozik a szervezési, mint az érdemi kérdésekkel és nem terjeszkedik ki az egyetemi tudományos munka tartalmi, elvi vonatkozásaira. A rektorhelyettes az előterjesztés céljául elsősorban a felmérést tekintette, mert hiszen a helyzet világos áttekintése adhatja meg az alapot a továbbinduláshoz és ahhoz is, hogy az egyetemi vezetés .a tudományos kérdésekkel már most érdemben is foglalkozhassék. án azonban nem mernék arra vállalkozni - szögezi le Lengyel rektorhelyettes -, hogy itt érdemi tudományos kérdéseket értékelni vagy méltatni próbáljak, anélkül, hogy a karok megfelelő tudományos közösségeinek, bizottságainak segítségére támaszkodhatnék. Beiktathattam volna mondatokat - folytatja - a műszaki fejlesztésről, talán az irodalmi vitáról vagy esetleg egyes történeti vitákról is, de azt hiszem, ezek nem lettek volna sokkal kézzelfoghatóbbak, mint amilyenek igy, hogy nincsenek benne az anyagban. Elsősorban az lebegett tehát a szemem előtt, hogy lássa az Egyetemi Tanács - inkább csak statisztikailag és nem érdemileg -, hogy mi a megfogható és melyek azok a konkrét nehézségek, amelyek a különböző területeken a tudományos munka érdemi művelésének útjában állanak. A nehézségek elsősorban anyagi természetűek, ami a tanszékek felszereltségének hiányosságában, a könyvtárügyben, a külföldi kapcsolatokhoz és a tanulmányutakhoz szükséges anyagi eszközök hiányában nyilvánul meg. Ebben a tekintetben minden lehetőt igyekszünk elérni, de erőfeszitéseinknek korlátái vannak. Nem tudom ugyanis - folytatja mi lenne most az egyetem vezetésének a tennivalója azzal a rideg ténnyel szemben, hogy a 120.000 forinttal indult egyetemi könyvtári dotáció tanszéki vonatkozásban 20,000 forintra zsugorodott? Lehet memorandumokat előterjeszteni, de nem valószinü, hogy az ilyesminek pillanatnyilag konkrét eredménye lenne. Több szó esett itt a tudományos munka szempontjából igen fontos kis tanszékek kérdéséről: Bóka professzor humán, Mödlinger dékán biológus oldalról tett észrevételeket, azután Kovács elvtárs nagyjából megadta ezekre a tájékoztatást. Ezek persze elsősorban szintén szervezési kérdések. Elmondja Lengyel rektorhelyettes, hogy amikor a múltkoriban az OM, illetve az MTA felé felvetette, hogy tanszékén egy oktatói állást kutatói állássá szeretne átszervezni, a válasz az volt, hogy ezt sem lehet megtenni, mert ha az OM rendelkezésre bocsátja §z állást, azt elveszik, de az MTA nem ad helyette másikat, mert ez a tervszerűség felboritása lenne. Ezek az összefüggő kérdések tehát generális rendezést kivánnak, s Kovács elvtárs utalt arra, hogy ez folyamatban is van, bár Lengyel rektorhelyettes nem optimista abban a tekintetben, hogy ezek a problémák gyorsan és zökkenőmentesen megoldhatók, hiszen, ha csak az egyetemnek az Akadémiával való viszonyát nézzük, egészen különböző a gyakorlat a természettudományi és a humán osztályokon. Nem valószinü tehát, hogy egykönnyen és egyhamar egységes munkamódszert lehet kialakítani,- de talán nem is szabad egyszerre ilyen sokat követelni. Talán elég, h§t meg tudunk indulni valami utón és fokozatosan fejlesztjük ki azokat a lényegbeli kapcsolatokat, amelyek a tanszékek munkájában, az egyetemi tudományos munka tervezésében és ennek az akadémiai kutatással és az országos kutatási tervvel való egybehangolásában jelentkeznek.
