Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1955. szeptember 23. - 1. Az 1955/56. tanév egyetemi munkatervének megtárgyalása
XI / László/ és legelső feladatként egy kari munkatervet készített el, s ebbe egy tudományos rovatot iktatott ber gz bizonyos mértékben feltűnést keltett. Éppen azért nagy örömmel üdvözli, hogy a jelen munkaterében külön rovat foglalkozik a tudományos viták szervezésével, fokozásával stb. Az egyebem fogalma nálunk bizonyos mértékben leszűkült: nagy általánosságban az egyetemet egy oktató intézménynek tekintjük, de az kevésbbé áll előtérből , hogy az egyetem/ tudományos intézmény is. Elsősorban abban nem látszik ez, hogy általában nincsenek tudományos publikációi és publikációs fóruma; ezen a téren nagyon lemaradtunk. Egyetemünk tudományos jellegét fokozott mértékben kell előtérbe állitani. A IV. rovat negyedik pontja szerint a tudományos rektorhelyettesnek az a feladata van kitűzve, hogy lehetőséget keressen kari kiadványok publikálására. Ezzel kapcsolatban kérdezi, hogy a költségvetés biztosítja- e a jövőévi egyetemi évkönyv kiadását ? Hogy kari évkönyvek kiadását nem biztosítja és 1956-ban erre semmi remény sincs, arról a legkompetensebb helyről értesült, márpedig igy a tudományos jelleg legalább is kétséges. A Német Demokratikus Köztársaságban minden egyes egyetemnek több publikációja van, különböző jellegű folyóiratai vannak, azonkívül az egyetemi hallgatók, a fiatal oktatók szárnypróbálgatásai is napvilágra látnak. Ezek gyakran 11 kéziratként " jelennek meg, de nagyon szép publikációk. Ez mármár becsületbeli kérdésünk, ezzel az Egyetemi Tanácsnak foglalkpznia kell. Felszólaló még az olyan publikációkat sem látja biztosítottnak, amelyek az egyetem egy-egy kiváló oktatójának életművét ismertetik, hacsak egy kiadó vállalat ezt meg nem teszi. A történeti karon - folytatja - két évig elkeseredett küzdelmet folytattunk, hogy minimális anyagi bázist biztosítsunk, elsősorban hallgatók és fiatal oktatók legjobb munkáinak publikálására. Ez a küzdelem a legteljesebb sikertelenséggel végződött. A Tudományos Bizottság ma leszögezte, hogy az évkönyvproblémával, mint reménytelennel nem foglalkozunk és hozzáfogunk tudományos munkánk M házalásszerü M publikálásához pld. a Századokban való elhelyezéshez. A történettudományban éppen a második klasszis számára nincs publikációs lehetőség. Kérdezi, hogy vajon ilymódon lehet és szabad- e fiatal oktatóinkat és fejlettebb diákjainkat is- tudományos alkotásra serkenteni, amikor a nyomdafesték számukra elérhetetlen. Hallgatóink tollából is néha olyan müvek születnek meg, amelyek idősebb tudósoknak is becsületére válnának. Nagy nevelői lehetőség rejlene abban, ha ezeket e ki lehetne adni. Van munkánk, amit valószinüleg idegen nyelven fogunk az Akadémiával publikáltatni, mert más lehetőség nincs. A minisztérium nem tudja a publikációs lehetőségek anyagi alapját biztosítani. Fontos volna, hogy a tudományos rektorhelyettes és a létrejövő Tudományos Tanács a publikációk kérdését külön tűzze napirendre és munkájának eredményét memorandumban az Akadémiához és a pártközponthoz terjessze fel, megmutatva a kérdés rendkívüli jelentőségét. Az egyetem Universitas-jellege teljesen elmosódott. Sokak előtt úgy tűnik, hogy az egyetem tisztán tanitó vállalkozás. Ami a történelem segédtudományait illeti, nem tud olyan országról, ahol ezek annyira háttérbe lennének szoritva, mint nálunk. Nem a tantervek ellen feeszél, mert tudja, hogy szükek a keretek, de kérdezi, hogyan lehet a jövő történész-nemzedéket olyan magas színvonalra emelni, hogy legalább azt a szintet tudják^megtartani, amelyen azok vannak, akik már korábban végeztek, értve ez alatt a saját generációját. A répái történész-világkongresz-
