Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. január 6. - 1. Az egyetemek és főiskolák 5 éves káderfejlesztési tervének elkészitésére és végrehajtására vonatkozó utasitás megtárgyalása
40 érvényesülnek külön egyéni tárgyalások során, a rektor szerint a közös plénum tárgyalását talán mellőzni lehet, A rektor a következő határozati javaslatot terjeszti elő: ” ^minisztériumhoz előterjesztést indézünk, amelyben kérjük a kari tanácsüléseken való külön megtárgyalás elengedését, ” A rektor ehhez hozzáfűzi, hogy ezzel is az értekezletek számát lehetne csökkenteni és remélni lehet, hogy ilyen egyéni tárgyalás alkalmával a problémák éppúgy felmerülnek és bizonyos homályos kérdésekre esetleg kielégítőbb választ lehet adni, mint egy kari tanácsülésen. Kádár Miklós nem ért egyet a határozati javaslattal és a Papp elvtárs által kifejtettekhez csatlakozik. A káderfejlesztési tervnek, az a rendkívül fontos része, hogy hogyan fejlődnek a káderek, a kar ügye abból a szempontból is, hogy pl. az egyes fiatal oktatók hogyan kerülnek a fejlesztés rendjén egy másik tanszékre. Az a kérdés is, hogy a kis, egyébként fontos tanszékek ne rövidüljenek meg a népes tanszékekkel szemben, egyéni beszélgetésen nem tárgyalhatok meg. A káderfejlesztési tervvel kapcsolatban eddig lefolyt megbeszélések nyugtalanságot váltottak ki. A végrehajtási utasitás minden egyes mondata alkalmas arra, hogy a keletkezett nyugtalanságot megszüntesse, vagy csökkentse, és éppen ez maradna el, ha a kérdés nem kerülne kari* tanácsülésen tárgyalásra. A tanszékvezetőknek, tehát a tényleges tanácsnak kellene ezt megvitatnia. A tanszékvezető az első lépés a tudományos utánpótlás nevelése körében is. Kardos Tibor a maga egészében nem tud csatlakozni előtte szólóhoz, mert amit Papp elvtárs elmondott, azt már több Ízben elmondották a karon, Unalmat keltene tehát, ha újból elmondanák. Kádár elvtársnak abban igaza van, hogy a végrehajtási utasitás nagyon pozitív és Kardds elvtárs a legközelebbi rendes kari tanácsülés egyik programmpontjául alkalmasnak tartja. Rendkívüli tanácsülés összehívását nem tartja helyesnek. Hajdú Gyula nagyon kívánatosnak tartaná, hogy a kérdést rendes kari tanácsülés tárgyalja meg a kar összetétele szempontjából a maga egyetemlegességében, miután a tanszékvezetőkkel a dékán és a személyzeti osztály megtárgyalta. Világhy Miklós elképzelhetetlennek tartja, hogy a kari tanácsülés nyilvánossága előtt lehessen vitatkozni arról, hogy valaki a karon marad- e, aspiráns lesz- e stb. , általában egy év alatt milyen személyi változások lesznek. Az utasitás feletti elvi vitatkozásra nincs szükség, hiszen ezt részleteiben mindenki ismeri és a tanszékvezetők ugy^is megkapják. Nem látja még azt a veszélyt sem, hogy igy senkinek sem lehetne beleszólása más tanszékek dolgába. Egyrészt tényleg nincs beleszólása, másrészt minden tanszékvezetőnek megvan a j°Sa> hogy előterjessze kívánságait a tanszék körében megoldandó problémákra. Pais Dezső szerint fontos, hogy a tanszékvezetőnek ne kelljen a pictus masculus szerepét játszania, mint elég sokszor megtörtént. Nem látja szükségesnek rendkívüli tanácsülés összehívását, hiszen ezeket a kérdéseket már sokszor megtárgyalták, de rendes tanácsü-. lésen szóbakerülhet ez a kérdés, ez nem fokozza a meglévő nyugtalanságot. Újabb rendkívüli tanácsülésnek nem lenne jó hatása. Sőtér István rektor módosítja a határozati javaslatát és azt a tanácsülés a következő formában fogadja el:
