Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1955. december 2. - 2. A Központi Vezetőség határozatát megvitató oktatói és tanszéki értekezletek tapasztalatai

nemesak a kommunista professzorainkra, de egyetemünk minden oktatójára számítunk*

Jelenleg kevéssé használjuk fel a politikai nevelő-munka elősegítése céljából azokat a lehetőségeket, amelyeket ebből a szempontból a diákotthonok nyújtanak. A diákotthoni együttélés nagy lehetőséget ad arra, hogy a hallgatók erkölcsét, jellemvonásaikat, magatartásukat . helyes iránybe tereljük, és olyan közösségi életet alakítsunk ki, amely a kollektiv bírálat és önbirálat eszközével eredményesen segiti a hallgatók tanulását, és politikai fejlődését. Szeretnénk, ha oktatóink minél nagyobb mértékben bekapcsolódnának a diákotthonokban folyó nevelő-munka irányításába és segítésébe. Ezt természetesen csak akkor tudják megtenni, ha jól megismerik a diákotthonok életét, nevelési problémáit.

A nevelő-munkának igen fontos területe a kulturmunka. Az egyetemi kulturális élet fellendítését csak az egyetem oktatóinak aktiv- részvétele utján érhetjük el. Mindenek előtt fel kell számolnunk azt az állapotot, hogy - addig amig idősebb oktatóink sokkal inkább figyelemmel kisérik az ifjúság kultur-jellegű mfc^co'nfuláá&it - fiatal oktatóink csaknem teljes mértékben távol tartják magukat pl. a rendezvényektől, de még az irodalmi, szakmai jellegű vitaestekről is elmaradnak* Igen hasznos lenne, pl. ha oktatóink maguk is buzdítanák hallgatóinkat opera, szinház, mozi, hangverseny, tárlatok stb, rendszeres látogatására. Esetleg maguk is egy-egy kis csoporttal, vagy csak pár hallgatóval közösen szerveznének kirándulásokat, muzeum látogatást, stb.- Természetesen a fennt elmondottak alól vannak kivételek, de sajnos tapasztalatunk szerint még csak elszórtan. - Ezen úgy lehetne segíteni, ha a professzoraink is számon kérnék a tanszéken dolgozó munkatársaiktól, hogy mit végeztek, egyáltalán mit tettek az ifjúság nevelése érdekében. Szeretnénk, ha oktatóink mind az alapszervezeteknek, csoportoknak, midd pedig a központi kulturegyütteseknek segítséget njsujtanának abban is, hogy a hallgatók minél nagyobb tömege kapcsolódjon be a Kilián György kultur- és sportversenybe. Véleményünk rínt'a'keregszemlán való részvételünk csak aZ' esetben lesz sikeres,. íj a ver&eny tulajdonképpeni célját akkor érjük el, ha. nár uz élőké szüléteknél jelen vanned oktctóinK, tanácsaikkal, ötleteikkel - fiatal ok-, tőink.esetleg szerepléseikkel is - támogatják a DISZ-t, hallgatóinkat.

Sokat panaszkodunk, hogy a hallgatók rendezvényei nem elég színvonalasak. Ezen is lehetne segiteni olymódon, hogy pl, egy-egy rendezvény felett védnökséget vállana a DISZ által felkért tanszék. Egész biztosan sok ötletes vonással gazdagodnának ilyen körülmények között az összejöveteleink is.

Nagy segítséget jelentene az ifjúság nevelésében, az egyetemi élet tartalmasabbá tételében, ha megnyilvánulásaink külsőségekben is, a haladó hagyományokat követve, az universitáshoz méltók lennének. Viszont e téren is csak az oktatókra támaszkodva érhetünk el eredményeket és főleg idősebb professzoraink tanácsát, segítségét várjuk ebben a munkánkban is.

Ennek a részletes programmját, amint az elkészül, meg fogjuk küldeni a dékán elvtársnak és a tanszékvezető elvtársnak is* Szeretnénk, ha az egynéhány intézetben lévő intézeti énekkarok tagjait az intézet vezetői arra buzdítanák, hogy lehetőleg a központi együttesben vegyenek részt az énekkar munkájában és ezzel is elősegítenék azt, hogy egyetemünknek magasszínvonalú, reprezentatív énekkara és művészegyüttese legyen. •

Ös szefoglalvc a következő konkrét kér-éseink, illetve javaslataink vannak:- 6 -