Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1955. december 2. - 2. A Központi Vezetőség határozatát megvitató oktatói és tanszéki értekezletek tapasztalatai

lr

a tanácsülés áLé került anyagot a rektorátus készítette. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy nem tudta megtalálni a kellő hangot.

Az is igaz, hogy nem helyes egy ilyen napirendi pont tárgyalásánál első felszólalásképpen formai hiányosságokat szóvátenni és csak azokat szóvátenni. Egészen más volt Kardos elvtárs első kéfdése, amely az 5/b. ponttal kapcsolatban alapvető elvi kérdést érintett. Ezzel kapcsolatban az O.M-nek a DISZ-szel megvitatott álláspontja a következő.

Az oktatómunka keretében a DISZ-nek semilyen feladata sincs, tehát helytelenek azok a törekvések, amelyek ezzel kapcsolatban a tananyag megállapitására, a vizsgamódszerekre stb. vonatkoznak. A hallgatók véleménye ilyen kérdésekben nem számit. Itt arról lehet,szó, hogy az oktató munkával kapcsolatos egész problematikára vonatkozó észrevételeket a DISZ-bizottság titkára gyűjtse össze és időnkint tájékoztassa a rektort arról, hogy milyen problémák vannak a hallgatók között, és akkor az egyetemi vezetőség ezeket kellőképp megszűrve, érvényesíti ezekből a különböző vitákon azt, amit helyesnek tart. Engem nagyon meglepett - folytatja Sulán Elvtárs - Mdasdi elvtárs egy-két megállapitása. Ezeket sajnálatosaknak tartom, de egyáltalán nem tartom rá jellemzőnek és nem hiszem, hogy ezek elkedvetlenítenék azokat a professzorokat, akik itt nagyon pozitiv módon és nyilvánvaló segitőszándékkal szóltak hozzá a kérdéshez.

Székely Tamás elvtárs egy igen komoly problémára mutatott rá, amikor már a túlterhelésről beszélt. Ez mutatja, hogy az adminisztrativ intézkedések önmagukban nem oldják meg a problémát: hiába csökkentettük az óraszámot, a vizsgák számát, a tananyag nem csökkent, sőt növekedett. A programok átdolgozása során a tananyagot is meg-felelő mértékre kell leszállítani.

Ami a munkás-paraszt hallgatókkal való foglalkozást illeti, Bóka elvtárs vetette fel a nyelvkari^ összoktatói értekezleten, hogy ezt a kérdést általában helytelenül leszűkítve szemléljük. Bóka elvtárs az O.M.-nek is jó segítséget nyújtott, felhiva a figyelmet arra, hogy ezt a kérdést mélyebben kell megvizsgálni, rámutatva, hogy a szakérettségiseknek nyújtott segitség asak a velük való foglalkozás egyik része. A szakérettségizett hallgatók helyzetét a karon belül elsősorban az adja meg, hogy milyen feladatok elé állitjuk őket, mennyire érzik az oktatók részéről a segitőkészséget, a mindennapi munkában és hogy milyen nevelőmunka folyik a hallgatóság egyéb részében a szakérettségis hallgatókért való felelősségtudat felébresztésében. Bizonyos mértékig helytelenül kezdjük szemlélni a munkásparaszt hallgatókkal való foglalkozás kérdését. Az egész valahogy úgy kezd feltűnni, mintha ez is egy olyan speciális külön feladat volna az egyetemen, mint az egyes szakérettségisek külön segitése. Ma, amikor a hallgatók 54 $-a munkás-paraszt származású, a velük való foglalkozás nem lehet speciális foglalkozás, hanem ennek az egyetemi oktatást kell jelentenie, a tananyagnak a közepes képességű hallgatókra kell lennie méretezve, és a programmvitáknál ezt kell elérni, ami nem jelent színvonalcsökkenést. A szemünket hunyjuk be a valóság előtt, ha bizonyos vélt színvonalhoz ragaszkodunk, ami nincs meg, ahogyan megmutatja ezt a tömeges bukás egyes természettudományi szakokon és a műszaki egyetemen. A tananyagot a£,szerint kell méretezni, hogy mire van majd a hallgatónak szüksége szakmája gyakorlásában.

Sárkány elvtárs felvetette, hogy úgy látszik , a KV. határozatának végrehajtását kampányszerűnek tekintjük. Erről nincs szó, de lehet hogy elfelé kezdünk elcsúszni.