Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)

1953. október 30. II. rendes - 3. Leckekönyvbe való bejegyzés szabályai

Ad 111/12. A besgsdnolókkal kapcsolatos. rendelkezéseknél vannak a legnagyobb problémák. A tervezet szövegéből az tükik ki, hogy a vizsgaidőszakban minden hallgatóval egyénileg kell foglalkozni, vagyis mindenkinek " le kell tennie" a beszámolót. Ez szöges ellentétben van az eddigi gyakorlattal és alig különbözik a félévi vizsgától. A tervezet szerint ilymódon a beszámoló alacsonyabb értékű vizsga, ahol csak azt kell megállapítani, hogy a hallgatók legalább az elégséges jegyet kiérdemelték-e munkájukkal. Ez a megoldás igy nem helyes, mert végeredményben arra " ösztönzi a hallgatót, hogy a beszámolás tárgyat évközben elhanyagolja, kevésbbé fontos, másodrangú tárgyként kezelje. Ezt igazolják már az eddigi tapasztalat ok is. Másfeleiül: nem enyhiti a "túlterheltséget", mert a beszámolóé tárgyhó az évvégi vizsga előtt az egész évi anyagot kell megtanulni. Minthogy ez a hallgató számára sok, nem készül fel rendesen és a vizsgáztató ab ba a nehéz helyzetbe kerül, hogy vagy lerontja a hallgató átlagos v' * vizsgaeredményét, vagy kénytelen liberálisan osztályozni. Tanáraink körében felmerült az a gondolat is, hogy ilyen formában szükség van-e egyáltalán a beszámolóra, figyelembe véve azt, hoP:y a beszámolás alapját képező anyagról a. hallgatónak a. későbbi vizsaán úgyis számot kell . adnia, Viszont ha ö, beszámolót mint a vizsgáztatás egyik formáját fönntartjuk, feltétlenül meg kell adni a, tanárnak azt a. jogot, hogy csak azt a hallgatót rendelje be beszámolóra, akinél- nem látja világosan, hogy a minimális követelményeknek megfelel-e vagy sem. Megfontolást érdemel, nem lenne-e helyesebb a. beszámoló helyett vizsgát tartani. Ebben az esetben a fent vázolt nehézségek megszűnnének és ci vizsga— teher sem növekedne számottevően, mert-nem jelent sokkal több munkát beszámoló helyett vizsgára, felkészülni.

Ad III/14-, A gyakorlati jegy bevezetésével egyetértünk.

Ad III/15. Szükséges kiemelni, hogy'igazolt távolmaradás esetében az utóvizsgád!j lefizetése alól a, hallgatót mentesíteni kell.

Szükséges annak a lerögzitcse is, hogy aki egy tárgyból az utóvizs' gát vagy a pótbeszámolót kétizben sikertelenül kísérelte meg / tehát a rendes vizsgával együtt összesen háromszor vizsgázik /, azt évismétlésre kell utasítani.

Ad III/16. A külön dékáni engedély nélkül letehető utóvizsgák számát nem helyes abszolút számban meghatározni, mert pl. az esti tagozaton rendszerint mindössze 4 vagy 5 vizsga van. Olymódon lehetne esetleg ezt a kérdést szabályozni, hogy 5 vagy annál kevesebb tantárgy esetében legfeljebb 2 elmaradás /bukás/, ennél több tárgy esetében legfeljebb 3 elmaradás /bukás/ esetén tehet a hallgató a rendes utóvizsga időszakban utóvizsgát külön dékáni engredély nélkül.

Ad III/18. Az utóvizsgák időpontjának megállapításához a vélemények túlnyomó többsége azt javasolja, hogy az utóvizsga időszak a szünidők után kezdődjék. Az látszik helyes megoldásnak, hogy az utóvizsgák időpontja félévkor február 1-15 között legyen, a tanévvégi pedig szeptember 1-15. között.

• - 2 -