Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)
1954. július 9. rendes - 2. Beszámoló az 1953/54. tanév munkájáról - 3. Pályázatok megvitatása
1 — zo — egyetem vezetése biztosan támaszkodhatott a régi és uj dékán elvtársiak segítségére, s az .egy üt t ralikö d é s a karok veze** tése irányában is hatásos és eredményes volt♦ A rendszeres dé káni értekezleteken állandóan tájékozódtunk a karok és szakok problémáiról, az egyetem oktatási és tudományos helyzetéről, s mód nyílott a szükséges intézkedések előkészítésére, a vég-* robajtás ellenőrzésére.. A karok vezetése az elmúlt évekhez képest eredményesebben találta 'meg a kapcsolatát a tanszékekkel és intézetekkel. Igen fontos eredményként említhetjük meg, ho£ a. decentralizáció folytán megosztott korábbi nagy. karokon is csak-ugy, mint az egyetem többi karán a dékán és tanszékvezetők érintkezése, úgyszólván mindennapos kapcsolata megerősödőt Külön kell megemlékeznünk a kari és egyetemi tanácsülésekről. . A kari tanácsülések munkájában igen határozott fejlődés' tapasz talható, egyre inkább alakulnak át az egyszemélyes felelős vezetés munkáját alátámasztó és az oktatás elvi—módszertani ke: léseivel elmélyülten foglalkozó véleményező, javaslattevő szer’ vé. Kari tanácsüléseken már tudományos problémák mogvitatásárr is sor került*különösen a jogi és bölcsészeti karon. A kari tanácsülések egyik,objektiv körülményből fakadó hibája a tanácsülések elé kerülő és a munkaterv szerint meghatározott programmok bizonyos zsúfoltsága, vryLamint a II. félévben az oktatók megnövekedett terhelése, miatt a tanácsülések rendszerességének bizonyos fokú hiánya. ji.2 egyetemi tanácsülés az- elmúlt tanévben igen hasznos munkát végzett és nagyban segítette az egyetem vezetését, különösen a termelési gyakorlatokat, az ideológiai oktatást és a hallgatók általános műveltségét, valamint a vizsgarendi javaslatokat tárgyaló referátumok megvitatásakor, A tanácsülés tagjainak a véleménye többnyire tanszéki,saját tapasztalatokra támaszkodik, ^z ülések látogatottsága esetenként eléggé gyér, és nem minden esetben sikorült a megfeleld vitaszellemet sem kialakítanunk. Kétségtelen, hogy a tanácsülés elé kerüld referátumok egy része sem érte- el azt a tartalmi színvonalat, amely alaposabb, mélyebv vitákra adott volna alkalmat. Az egyetem vezetőinek, elsősorban a rektornak nagy segítséget jelentene, ha a tanács professzor tagjai bírálnák az egyetem munkáját, érdemben vitatva, esetleg megváltoztatva az előterjesztett határozati ‘javaslatokat.
