Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1947-1948 (HU ELTEL 1.a.4.)
1947. szeptember 13. - Napirend előtt: Dr. Horváth Sándor hittudománykari dékán beszéde
Napirend előtt ; é Dr, EOEVA'x!H SÁNDOR hittudomány kari dékán beszéde: Magnifies Domine Rector í Mikor az idei elector testület nevében megjelentünk előtted, én kérdeztem meg elfogadod-e, azt a terhet, amelyet vádiadra akarunk tenni* Igenlő feleleted után hivatkoztam az egyetemek nagy történeti feladatára és jelentőségére. Mustármagból nőttek ki. A kolostori iskolák termékenyítették meg a talajt, a népek pedig rájöttek, hogy a tudomány nagy nemzetfölötti értéket képvisel. Először Páris tudósai tömörültek testületbe, amit universitaenak neveztek el. Egyház ás állam egyaránt szívesen látta az uj alakulatot és különféle fontos kiváltságot adott, neki. Hasonlóképen alakult ki ilyen spontán szövetkezésből dológna, Padua, Orleans, Oxford, Cambridge, hogycsak a legnevezetesebbeket említsem. Az egész kereszténység iskolái voltak ezek, úgy hogy stádium generale néven kezdték emlegetni őket, amivel a helyi jelentőségű stúdium particulareval szemben fejezték ki méltóságukat. Az