Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1946-1947 (HU ELTEL 1.a.3.)

1946. november 14.

5*

az ülést megnyitja s megköszöni a Tanácsnak, hogy teljes számban eljött betegágyához az Egyetem sürgős ügyeinek megtárgyalása céljából. Tisztában van egészségi állapotával: nem tadja, hogy hány napig, hány óráig él még, de a gyógyulásban bízni nem lehet. Éppen ezért felhasználja az alkalmat, hogy a Tanácstól elbúcsúzzék s köszönetét fejezze ki azért a megértő támogatásért, amellyel munkásságát sok esetben megkönnyítette. Különösen köszöni a Prorector ur áldozatos tevékenységét, ami nélkül az ügyvitel elakadt volna s egyben kéri a Prorectort, hogy ezt a tevékenységet továbbra is folytassa. Felhozza azt is, hogy ő sokat gondolkodott azon, vájjon jól tette-e hogy est a méltóságot elfogadta. Amikor azonban ez történt, még nem tudhatta, hogy egészségi állapota ilyen súlyosra fordul.

A Prorector mély megindultsággal válaszol a Tanács nevében a Rector Magnificus szavaira. Mindnyájan nagyra értékeljük azokat a szolgálatokat, amikkel a Rector Magni ficus energiája és összeköttetései az Egyetem ügyét előbbre vitték. Neve és tudományos egyénisége is különleges értéket jelentett a Pázmány Péter Tudományegyetemnek. Külön kitüntetésnek számítjuk, hogy az Egyetem vezetését vállalta. Hogy milyen sokat- 2 -