Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1946-1947 (HU ELTEL 1.a.3.)

1946. november 20. - Dr. Ádám Lajos temetése és emlékének megörökítése a jegyzőkönyvben

I í !

lelkes és nagyszabású munkáját helyesen akarja értékelni, az emlékezzék egy pillanatnyi ideig vissza, a másfél évvel ezelőtti Budapestre. Az utcákon szerte hullák. Az éhező nép szinte búcsútjárva tolongott egy-egy félig fagyott lótetem körül, hogy anak maradványait egy-egy ebédke erejéig kizsigerelje, Kórházaink rommá lőve. Ahol a falak még állnak, ott is Üres ablakkeretek ásitóznak a téli hidegbe. A kórházakból az ágyneműt és az orvosságot elrekvirálták a visszavonuló német hordák. A földben a vízvezetési csöveket aknák és bombák repesztették meg, s a repedéseken a hirtelenjében eltemetett hullák mérge szivárgott az élők ivóvizébe. A háborús járványok angyalának fekete szárnya suhogott a főváros népe fölött.

Hogy az életet egyáltalán újra lehessen indítani, a demokratikus pártok munkájának mindenekelőtt a közegészségügyre kellett összpontosulnia. A közigazgatás élvonalába most mindenekelőtt az orvosoknak kellett beállaniok*

Pártunk igy fordult ÁDáM LAJOS-hoz: megkértük, vegye ki a részét az újjáépítés müvének e nehéz szakaszából. És ÁDÁM professzor, bár kijelentette, hogy pártpolitikával soha életében nem foglalkozott, most kész örömmel vállalkozott rá, hogy a Polgári Demokrata Párt törvényhatósági bizottsági tagjai sorába lép és ezen a fronton kívánja a demokráciát szolgálni.

S ettől fogva bámulatos lelkiismeretességgel - ma, itt a ravatalnál már megállapíthatjuk - minő emberfölötti önfeláldozással, mert a saját fájdalmaival és betegségével mit sem törődve - vált a polgári kötelességteljesités hősévé. Az ő példája a demokráciának valósággal uj fogalmazását alkotta meg. Mert tőle tanultuk meg az emberi jóság és az eraberszeretet demokráciáját, amely minden szenvedőt - fajra, felefcezetre, nemre, vagyoni helyzetre és társadalmi különbségre való tekintet nélkül - egyformán szivére ölel, megmutatja a szenvedés egyenlőségét, a segítő készség testvériségét s a beteg testet és a még betegebb lelkeket gyógyító gondolatok szabadságát.

ÁDÁM LAJOS ennek az uj - ős ő milyen ősi — demokratikus evangéliumnak lett az apostolává. Bámulva figyeltük, hogy a pártmunkával és az egészségügyi közigazgatással szükségfcép együttjáró aprólékos, szinte már pepecselő részletművében minő lelkiismeretesen és odaadással dolgozott. Elnöki tanácsunkban és a főváros közgyűlésén elhangzott