Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1946-1947 (HU ELTEL 1.a.3.)

1946. november 20. - Dr. Ádám Lajos temetése és emlékének megörökítése a jegyzőkönyvben

v\

+ + + + +

Aki ezt az imát elmondotta, fájdalommal búcsúzott'legőszintébb és leggyengédebb barátjától* Le tudja, hogy lelke már örökre bekapcsolódott Krisztus titokzatos testébe és részvéttel néz le azokra, *gokra, akiket itt hagyott földi vándorokként* Ave anlma pia ! Vivas in Christo ! - -MOÓR GYULA dr*gi prorector beszéde :

jjk Pázmány Péter Tudományegyetem Tanácsának, rektori hivatalának, egész tanári testületének és összes alkalmazottainak nevében * 'elszorult sziwel és megrendült lélekkel - búcsúzom az Egyetem Rector Magnificusátó1*

Lehullott a mi fejünknek koronája*

Eltávozott körünkből az a férfiú, az a nagy magyar sebész, aki szakmabeli tudásának világszerte elismert tekintélyével, szilárd férfias jellemével, makulátlanul tiszta múltjával, emberséges világfelfogásával/ őszinte demokratikus meggyőződésével, és az egyetemi gondolat iránti önfeláldozó odaadásával ennek az ősi Egyetemnek méltó megszemélyesítője, ezekben a nehéz Időkben védőpajzsa és büszkesége, megfontolt és bölcs vezetője, mindenkitől szeretve-tisztelt feje és egyben leghívebb szolgája volt* t

Pótolhatatlan veszteség számunkra, hogy éppen akkor kell őt elveszítenünk, “amikor az Egyetemnek reája és a benne megtestesült eerényekre olyan nagy szüksége volna*

2*/ Veszteségünknek keserűségét, a reánk szakadt gyász fájdalmát még csak fokozza annak az emberi sorsnak a tragikus komorsága, amely ebben a koporsóban végétért*

ADÁM LAJOS a munka fanatikusa volt* mindazt, amit életé- | ben elért/kizárólag saját tehetségének és "munkájának köszönhette* Tragikus, hogy a munkaerejét felőrölő alattomos betegség akkor csapott le re— éja, amikor a köznek az addiginál is nagyobb szüksége lett volna az ő munkájára s amikor ő maga is fokozott lelkesedéssel szeretett volna dől—- 4 -~ tál Amea«

Miaty ánk » « • • ÜdvözJLégy • • « • •