Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.68.)

1974. február 28. VIII. ülés

utaztatási tervekkel is összekapcsolják. Az utóbbi években külföldön járt oktatóink között szép számmal voltak fiatal adjunktusok és tanársegédek, akik tanulmányútjukat eredményesen tudták felhasználni bölcsészdoktori vagy kandidátusi értekezésük elkészitéséhez, illetve akik számára első Ízben nyilt lehetőség, hogy bekapcsolódjanak tudományszakjuk nemzetközi vérkeringésébe. Az átgondcűfc tervszerűséget tovább kell fejleszteni a fiatal /és nem csak a fiatal/ oktatók utaztatásában. Erőteljesebben kellene szorgalmazni a magyar-jellegü tudományszakok /történelem, irodalomtörténet, nyelvészet/ oktatóinak - főként a fiatalabbaknak - külföldi tanulmányut- jait.Erre nemcsak a kapcsolattörténeti, ill, komparativisz- tikai kutatások szempontjából, hanem a tudományelméleti és metodológiai tájékozódás érdekében is szükség van. Ennek kapcsán nagyobb súlyt kellene fektetni a magyar jellegű tudományszakok fiatal oktatóinak idegen nyelv-tudására. Nincs azonban még kellőképpen biztosítva a külföldi tanulmányutak eredményének s:visszacsatolja”. Az utaztató szervek számára ugyan több példányban is készülnék hivatalos útijelentések, de a tanulmányút tartalmi eredményeiről, tanulságairól a tanszéki kollektíva, a közvetlen munkatársak - egyes tanszékeken tartott hivatalos beszámolók eseteitől eltekintve - többnyire csak magánbeszélgetések formájában /vagy még úgy sem/- értesülnek. Kívánatos volna, hogy tanszékeink /tanszék- csoportjaink/ rendszeresen tűzzék napirendre a hosszabb külföldi tanulmányúton járt oktatók munkabeszámolóit.

Az egyetemek közötti közvetlen együttműködés nemzetközi kapcsolatainknak egyik legp^e^pektivikusabb, de még távolról sem kiaknázott formája,1 Az együttműködés egy-két évre kidolgozott munkatervek alapján valósul meg. Úgy tűnik, hogy az e téren kínálkozó lehtőségek még nem eléggé ismertek tanszékeinken; ennek okát abban látjuk, hogy ezek a munkatervek többnyire az egyetemi vezetés szintjén készülnek, s a kari javaslatok megtevéséhez rendszerint igen kevés idő áll rendelkezésre, Az egyetemi vezetésnek a külföldi társegyetemek irányában is szorgalmaznia kellene, hogy a munkatervek lehetőleg "alulról felfelé" készüljenek, s az eddiginél fokozottabb mértékben támaszkodjanak a tanszékek közötti közvetlen együttműködésre. Többször is hangoztatott törekvésünk, hogy a ^nemzetközi kapcsolatainkból eredő tapasztalatszerzési lehetőségeket ne csak a tudományos munka, hanem az egyetemi oktatás és oktatásszervezés szempontjából is hasznosítsuk /főként a szocialista országok vonatkozásában/. Ez a tciekvés is szükségképpen az egyes tanszékek /tanszékcsoportok/ együttműködését helyezi előtérbe egyetemközi kapcsolatainkban. Előremutató jelenségként értékelhetjük e tekintetben a múlt év őszén Visegrádon megrendezett művészettörténeti konferenciát, amelynek egyik központi kérdése a szocialista országok egyetemi művészettörténeti oktatásának egybehangolása volt. Az oktatási, ill. oktatásszervezési tapasztalatcsere előtérbe helyezése a kapcsolatok rugalmasabb -'profilirozását" is feltételezi: logikus és szükségszerű, hogy, például, germanistáink vagy ro- manistáink elsősorban a nyelvi anyaországok felé orientálódnak; ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a szocialista országok germanisztikájával való közelebbi ismerkedés is számos jól és kölcsönösen hasznosítható tapasztalat megszerzésének forrása lehet.