Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.68.)
1974. február 18. VII. ülés
8 kari tanszékcsoport helyzetet a minisztérium megtárgyaljf Pi>th István rámutat arra, hogy az CLőterj esz tűsből kimaradt, hogy sok oktatót a társadalmi munka is terhel. Ami az 5. oldalon az előadásokkal kapcsolatos megállapításokat illeti, ahhoz nem tud hozzászólni. Jobb lett volna konkrátebben fogalmazni. Szó van a 9« oldalon a 12 pontb-n arról, hogy rotációs alapon az oktatók szabadságot kapnának. A belgrádi egyetemen ezt már megvalósították, öt ávenkint adnak egy áv szabadságot ás mág azt sem Írják elő, hogy a szabadság után az illető egy monográfiát tegyen! le az asztalra. Az 5* oldalon a 14. pontban szó van a külföldi hallgatókról. Itt részben van beleszólása a kiválogatásban a Karnak, rászben ninos, az utóbbi eset azoknál áll fenn, akiket ösztöndíjjal küldenek ide. Az első kategóriánál xx azonban jobban kellene válogatni. Tálasi István utal arra, hogy a rági egyetemi rendszerben a magántanári habilitációnak fontos rásze volt egy előadás megtartása, meggyőződtek az illető előadói képességeiről. Ma ilyen próba nincs, pedig szükság lenne rá. Az oktatók terán az immobilitás problámája valóban fennáll. Ovato: ságra int a 9» pont megfogalmazása tekin- tet^ben. Ami a doktori disszertációkat illeti, arra kell törekedni, hogyxk többen válasszanak olyan irodalomtörténeti tárgyat, amely nem a XX. századi irodalomról szól. Oaeglédy Károly megemlíti, hogy tapasztalatai szerint a minisztArium őszinte helyzetfeltárást vár. örvendetes dolog, hogy az Irodalomtudományi Tanszékcsoport erre törekszik, ettől nem kell félni. A jelen megfogalmazás mágis mellbe vágja az embert, konkretebb szöveg kellene. Régebben elég volt valamit elüt dni egy tárgyból, ma már a rainisztárium megköveteli az egész tárgy leadását, és bizony sokszor nagy tudósok nagyon rossz előadók, mint ahogy ez Goldzieher Ignác esetében tapasztalható volt. '
