Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.67.)

1974. január 25. VI. ülés

gond csak a dékánt nyomja, hogy 80 forintja egy rangos előadóhoz és egy kisebb kvalitásút kell hivni 60 forintért óránkint, Nagyon kinos és zavarja a tanrendkészi- tést, sőt a hallgató tanulmányait is, mert sejtelme sincs arról,,hogy ki lesz a tanredben rejtélyesen megjelölt "megbízott előadó". Mig ugyanis az alkudozás folyik, senki sem tudja, hogy ki fog előadni. Kérni kell az egyetemi vezetést, hogy ezeket a gyakorlati problémákat is tisztázza.

Mind az előterjesztésben, mind* a d^kánhelyfettes válaszéban hangsúlyozottan szerepelt, hogy a különböző tipusu szakokon egészen eltérő a külső előadói órák iránti igény. Azok a magasztos szempontból tartott, az oktatást gazdagító külső előadói órák, amelyekről Király István és Szabad György professzor beszelt, az optimális eseteket jelentik, de sajnos nem kis számban vannak olyan szakok is, ahol a szak nem esik egybe egy konkrét tudományággal, tehát eleve nem lehet azt mondani, hogy jobb káderpolitikával állítsák össze a tanszék oktató gárdáját, olyan emberekkel, hogy minden feladatot meg lehessen velük oldani. Olyan szakokról van itt szó, amelyek valamely tudományos^omiacménnyel kapcsolatosak, könyvtár, levéltár vagy a muzeológia valamely ága, ott egyszerűen mindig nélkülözhetetlenek lesznek a külső előadók, mert- nem is jöhetnek át a Karra, ezzel ugyanis elszakadnának saját anyaguktól. Külső előadókra tehát mindenképp és mindig szükség lesz, a jövőben is egészen biztosan megfelelő órakeretet kell biztosítani, de ezeket a külső előadókat más kategóriába is kell sorolnia az egyetemi bérpolitikának, mint azokat az eseteket, amikor éppen konkréten nincs olyan személy, akit ki tudnánk nevezni, vagy nincs akkora óraszükséglet, mondjuk, 8-10 óra, hogy arra ide vegyünk valakit, hanem inkább külső előadóval dolgozunk. Ezeket a kategóriákat nem lehet összekeverni, ezt a felterjesztést világosan ki kell majd munkálni, hogy a testvérkarok képviselői is világosabban lássák a Bölcsészettudományi Karnak azt a speciális helyzetét, amelyet a ká hozzászólok aláhúztak.