Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.67.)
1974. január 25. VI. ülés
- 13 Ússz efoglalva, hangsúlyozni kell K;runk specifikus vo- íjásait, messzemenően alá kell huzni az oktatás ás a tudomány szempontjait, ugyanakkor azonban fokozott figyelmet kell fordibani belső tartalékainkra. holtai i)án.es megállapítja, hogy az előterjesztés poziti- vumairól már felesleges tovább beszAlni az eddig elhangzottak után, inkább egy hiányérzetét adja elő. Az akadémiai kutatók közül most sokan átkerülnek egyetemi kutatói státuszba, tehát a probléma egészen más aspektusban merül fel. Az anyagi kérdésekhez nem ért, de nézete szerint az egyetemi státuszban lévő kutatókat erkölcsi, esetleg prémiumban kifejeződő anyagi elismerés ellenében be lehet kapcsolni az oktatásba. Nem ért egyet az előterjesztés 4. oldalán a 4* pontban foglaltakkal, hogy ,ämeg lehetne azonban hagyni azt a jogot,, hogy egy külső előadó lemondhasson az óradijárói”. Talán inkább azt kellene imi, hogy az Egyetem tisztelettel és köszönettel veszi, ha a külső előadó nem tart igényt oradijra. Arató indre rámutat arra, hogy a tárgyalt kérdésnek számos összefüggése, ága-boga van. A történész tanszékcsoportban 60 hallgatónak 8 szemináriumot hirdetünk egy évfolyamon, amelyből egy kötelező, ugyanigy hirdetünk hájrom főkollégiumot, amelyből szinten egy kötelező. Ilyen esetben külső előadóra úgy nincs szükség, hogy azt anyagilag dotáljuk, mert hiszen akadémiai kutatóintézet is van. Ugyanakkor a Kar sokszínűségéből eredő módon vannak tanszékek, amelyek nemhogy választási lehetőséget nem tudnak nyújtani a hallgatóknak, de még a kötelező árrák leadásához is külső előadóra van szükségük. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem lehet általános intézkedéseket tenni. A kutatók vállalják is a díjazás nélküli oktatást, mert ez előfeltétele a docensi vagy profeszszori cim adományozásának, K&tak ezt ki is lehetne monot t dani, ahol külső előadóra csak választhatóság kedvéért van szükség, nyugodtan el lehet menni ebbe az irányba. Más a helyzet ott, ahol nincs párhuzamos kutatóintézet,