Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.63.)
1971. május 26. VIII. ülés
hallgatókkal és tegyen előterjesztést ebben az ügyben a kari tanácsülésnek. Ott tartunk ugyanis, hogy a hallgatóknak három nap alatt kell megirniok egy-egy dolgozatot, pedig III-IV. éven igazán nem ez a cél. A tanszéki vélemények több mint fele a bizottságok előtt leteendő szigorlatok mellett foglalt állást. Nem tartja szükségesnek a maga részéről, hogy a szigorlati bizottsé.g együtt ülésezzen. Ha valaki akarja, elmehet a másik professzor vizsgáira, a bizalmatlanság jele lenne, ha az egyetemi tanárok nem vizsgáztathatnák négyszemközt a hallgatókat, mert úgymond akkor szubjektivek. Jogilag az a helyzet, hogy a szabályzat bizottságot ir elő, de ennek a bizottságnak nem kell szükségszerűen együtt üléseznie, bár azt is meg lehet tenni, így a törvényen sem esik csorba. Harmatta János megállapítja, a kiküldött referátumból és Szathmári István dékánhelyettes előadásából kiviláglik, hogy a kicsoportos oktatás rendkivül komplex probléma. Nem egyszerűen arról van szó, hogy létezik nagy létszámú és kis létszámú oktatás, hanem döntő szerepet játszanak a megvalósítás módszerei, önmagában a létszám nem vezet az oktatás eredményességére, ehhez legalább olyan mértékben szükség van az oktatás anyagának és módszereinek uj elrendezésére, számos részlet probléma megoldására. Egészen más hatása van egy előadásnak ha I50 fő van jelen és más ha 15. Való tény azonban, hogy az előadásnak van egy olyan feladata, amelyet más formában nem lehet megoldani, az előadásnak vannak lélektani elemei. Az a kapcsolat, amely egy előadás során keletkezik az előadó és a hallgatóság között, réndkivül fontos. Igaz, ezt a kapcsolatot nem minden előadó tudja megteremteni, de ha képes erre, akkor egy előadással esetleg sokkal nagyobb eredményt tud elérni, mint akármilyen kiscsoportos oktatással. Hogy most az előadásokat ilyen mértékben mellőzzük, ennek oka a háború előtti évtizedekre is visszanyulik, ugyanis mindig voltaik olyan előadók, akik egyszerűen kézikönyveket olvastak fel. A maga részéről hallgató korában, amikor egy előadónál azt tapasztalta, hogy szóról-szóra egy^ 1
