Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. január 14. III. ülés

- 92^/

Szádeczky-Kardoss Samu; Kényes helyzetben vagyok...

Nagy Károly rektor: El kell mennem egy megbeszélésre, de ezt mÁg megvárnám, ha röviden mondod el.

Szádeczky-Kardoss Samu: ...nem akarok beleszólni. Szegeden, amennyire meg tudom Ítélni munkatársaim álláspontját, úgy vetik fel a kérdést, hogy a budapesti tanszéken van egy k Kossuth-dijas professzor, aki kitűnő latin filológus, tulajdonképpen a Latin Filológiai Tanszék magában foglalja a középlatint is, sőt Magyarországon ennek egészen különös jelentősége van. Miért kell akkor idehozni az egyforma tudományos fokozattal rendelkező Borzsákot. Nem tudom, hogy miért.

Harmatta János: Erre nagyon egyszerű válaszolni.

Mi mindnyájan nagyra értékeljük Horváth kollégánk munkásságát, de azt is tudjuk, hogy az ő munkaterülete a középlatin, a nemzetközi tudományban is igy ismerik el és tartják számon. A Latin '^'anszék jelenlegi helyzete viszont egy klasszikus latin szakembert kiván. Nem értem, hogy egy ilyen kérdés hogyan merülhet fel tudományos területen tájékozott kolléga részéről, mert ez annyira világos, Horváth professzor kollégám, akivel a kérdésekről sokat beszéltünk, maga is nagyon világosan látja, hogy az ix ő számára egyáltalán nem lenne előnyös, ha át kellene állnia most, sok évtizedes elismert és értékes munkásság után egy teljesen más területre, amelyen st eddig tudományosan nem működött,

Szádeczky-Kardoss Samu: A kérdést nem jól tettem