Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. január 14. III. ülés

hogy ne álljon valami kész helyzet elé. Nem értem egésze ennek az itt történő hánytorgatását, ez éppen az ő kedvéért történt.

Változatlanul a fő problémát abban látom, hogy itt nagyon komoly tanszékvezetői munkára van szükség és ehhez egy teljes ember kell. Azt hiszem, hogy feltétlenül fejleszteni kell a tanszéket, meg kell oldani mindazokat a kérdéseket, amelyek itt felmerültek a középlatin és egyebek vonatkozásában is.

Hogy a görög tanszéket nem lehet pillanatnyilag leválasztani, mert ott csak egy-két ember van, ezt kissé szofizmának tartom. Körülbelül olyan dolog ez, hogy az élelmiszertermelés fokozását x csak akkor kell megtervezni, ha már megszülettek azok az emberek, akiket etetni kell. Ez egy circulus vitiosus, ha nem fogjuk létrehozni a görög tanszéket, akkor nem fogjuk tudni fejleszteni. A latin tanszékvezető elsősorban mindig a maga szükségleteit fogja kielégíteni és a görögre nem fog gondolni és nincs erő, amellyel kényszeriteni lehetne. Hogyan lehet a tanszék összetételét megoldani úgy, hogy a latin tanszékre tesszük azokat, akik majd a görög tanszékre kerülnek és ebben hüllőképp ne érvényesüljön a leendő görög tanszékvezető akarata? A tanszékvezetőnek ebbe komoly bele\

szólásának kell lennie, hogy kik kerüljenek a tanszékre. Ha megkérdeznénk a görög tanszék posszibilis vezetőjét, az azonnal meg tudná mondani, hogy kérem, ez az a három ember, aki a görög tanszéken dolgozhat és akiket kérek oda egyidejűleg kinevezni. Ez nem