Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)
1971. január 14. III. ülés
36 %Wm ez a nézet már a klasszika filológia története folyamán sem igazolódik. Amikor még az egyetemeken klasszikus filológiai tanszékek voltak, ez jogosított a kinevezett professzort a latin és görög tárgyú előadások tartására. Á gyakorlat azonban azt mutatta mindig, hogy ezek xac a klasszika filológusok a maguk gyakorlati tudományos munkájában mindig szorosabban az egyik területhez kapcsolódtak. A gyakorlat tehát már régóta megcáfolta ezt az elvi egységet, amelyhez különböző országok egyetemei különböző okoknál fogva tartották magukat. Egy ilyen kérdés megvitatásánál inkább a gyakorlatból kell kiindulni, az oktatási feladatokból elsősorban. A múltbeli megoldás nem volt szerencsés, bár személyi szempontból indokolható volt. Ehhez a történeti perspektívához az idők folyamán más tudományos feladatok is csatlakoztak és sürgető megoldást kivannak. Nevezetesen több országban van példa arra, hogy az úgynevezett klasszika filológia területén olyan tudományos feladatok merültek fel, amelyek ak a korábbi kereteket szétfeszítették, nevezetesen ilyen a középkor és a feosara humanizmus kutatása. Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha lemondanánk erről a két területről, ezt a körülményt teljesen figyelmen kivül hagynánk, amikor az úgynevezett klasszika filológia problémátiáját vizsgáljuk. Itt bizonyos konkrét ‘ \ feladatok megoldásra várnak, amely megoldás éppen azért késik, mert a rendelkezésre álló szervezet
