Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. február 18. V. ülés

- 2

szobában, az előrejutás kilátása nélkül tengődik. Ha teljesiti azt, amit az egyetem elvégzése után várnak tőle, akkor teljesen kilátástalan helyzetbe jut, miközben a társadalom anyagilag és erkölcsileg megbecsüli az egyéb pályákon működő embereket. Hogy^p lehet ilyen körülmények között a hivatásérzetet megkövetelni? Az értelmiségi rásjps rétegek közül a legesettebb és a legrosszabb helyzetben éppen a tanárok vannak, pedig alapvető társadalompolitikai érdek, hogy a középiskolákban és az általános iskolákban a tanárok jól töltsék be hivatásukat éppen a munkás-paraszt származású tanulók oktatása és nevelése terén. Mindezeket a problémákat a Kar vezetőségének jeleznie kellene, ezzel a kéréssel fordul a dékánhoz.

Entz Géza a szemináriumi dolgozatok kérdéséhez szól hozzá. A túlságosan sok szemináriumi dolgozat elseké- lyesedéshez vezet ahelyett, hogy a szaktudományokban való elmélyedést szolgálná és arra ösztönözne. A kiscsoportos oktatásban elsősorban erre koncentrálnak, amint nagyon is szükségesek a szemináriumi dolgozatok, de nem minden helyen , hanem nézete szerint csak a szaktárgyaknál. A szaktárgyak tudományos módszereinek elsajátítása ugyanis csak Írásban valósulhat meg, ezekre kell korlátozni a szemináriumi dolgozatokat, ugyanakkor nagyobb követelményeket támasztva a források felhasználása stb. tekintetében. Azt természetesen nehéz megszabni, hogy x hány szemináriumi dolgozatot Írjon egy félévben egy hallgató, mert a szakok különbözőek, de számukat csökkenteni kell, mert jelenleg csak a liberalizmust mozdítják elő.

Sinkovics István kifejti, az anyagban szó van arról, hogy folyamatos számonkérés legyen-e vagy egyszeri vizsga és hogy a többség az egyszeri vizsgáztatás mellett foglal állást. Az a kérdés, hogy mit értünk folyamatos számonkérésen, mert egyes egyetemeken minden két hétben van egy ellenőrző dolgozat majdnem minden tárgyból,és a hallgatók fő munkája, hogy ezekre felké-