Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)

1971. február 18. V. ülés

'H-Iis sok tapasztalatot szerzett ezen a téren, többek közt a legjobb dunántúli pedaágógusokkal folytatott beszélgetések során.

Kérdezte az imént, hogyan juthat valaki külföldi ösztöndíjhoz. Azért tette fel ezt a kérdést, mert az első félévi kollokviumok alkalmával egy. magyar és idegen nyelvszakos nagyon tehetséges leány vizsgázott nála, s kiderült, az a baja, hogy egy falusi gimnáziumba járt. Nyelvszakból minden tárgyból elégségese volt, elmondta, hogy nagyon iparkodik behozni a hátrányát, nem is ment haza csak két napra, reggel- től-estig tanul, hogy behozza a nyelvet jól ismerő társait, de ez rettentő nehéz, mert a csoportból több hallgatónak az apja diplomáciai vagy külkereskedelmi szolgálatban van, az illető hallgatók külföldön jártak középiskolába és a többiek is majdnem kivétel nélkül jártak már középiskolás korukban külföldön, ő viszont csak egy falusi gimnáziumban tanult heti három órában franciául úgy, hogy heten- kint egyszer három órára eljött egy francia tanár Pápáról a faluba. Külföldi ösztöndijhoz nem tud jutni, mert csak olyanok kapnak, akik végig minden tárgyból jelest szereznek, még akkor is kapnak, ha egyébként már voltak az illető nyelvterületen és mehetnének enélkül is. Pedig ha ez a hallgatónő nem kap ösztöndíjat, sohasem fog tudni felfejlődni, bár a képességei alapján megtehetné.

Másik példás a továbbképzőn a legjobb tanárok vesznek részt, csak 15 # közülük az, aki nem kiváló tanári munkája, hanem más réven, nexusok alapján került fel a tanfolyamra, mert ilyesmire is van példa. Érdemes lenne egyszer felhívni erre a tanácsok figyelmét az egy éves tapasztalatok alapján. Egy megye- székhelyről jött,21 éves gyakorlattal rendelkező tanártól megkérdezte Tolnai professzor, mit tudnak tenni a munkás-paraszt származású gyerekek egyetemre kerülése érdekében. Azt felelte rá, hogy az ilyesmi